Richard Strauss: Capriccio

Ezek között külön vonulattá nő a Richard Strauss-sorozat, amelyben eddig a Daphné szólalt meg, a 2012/2013-as évadban pedig további két dalművet láthat a nagyérdemű: A hallgatag asszonyt, illetve a zeneszerző utolsó operáját, amely a Capriccio címet viseli. A második világháború alatt 1942-ben Münchenben bemutatott opera különlegessége, hogy Strauss fiktív műfajba sorolta, s alcímében Konversationsstück für Musik, azaz zenés társalgásként jelölte meg.

Mint oly sok operájának, ennek a cselekménye is a 18. században játszódik, stilárisan is megjelenítve a kort, természetesen straussi szemüvegen keresztül. A mű vezérgondolata: mi a fontosabb egy operában, a zene vagy a szöveg? (Ugyanezt a kérdést már Antonio Salieri is felvetette egyik 1786-ban írt egyfelvonásosában.) Olivier, a költő, illetve Flamand, a zeneszerző külön-külön alkotott valamit a grófnő születésnapjára, s mielőtt közös mű írásába fognának, nekiszegezik az opera fő kérdését. A grófnő azonban éppúgy nem képes választani a kegyeiért versengő két hódoló közt, mint ahogy nem tudja elválasztani a szöveget a zenétől. „Ha az egyiket előnyben részesíted, elveszejted a másikat” – mondja az opera végén, majd főudvarmestere bejelenti: a vacsora tálalva!

Műsor:

R. Strauss: Capriccio –zenés társalgás egy felvonásban, op. 85
A grófnő: Rost Andrea
A gróf, a grófnő bátyja: NN
Flamand, muzsikus: Jörg Schneider
Olivier, költő: NN
La Roche, színigazgató: Franz Hawlata
Clairon, színésznő: Meláth Andrea
Monsieur Taupe: NN
Olasz énekesnő: NN
Olasz tenor: Horváth István
Udvarmester: NN

Közreműködik: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)