Feltámadás-szimfónia

2027 húsvétvasárnapján csendül fel az Operaházban Gustav Mahler „Feltámadás” alcímet viselő 2. szimfóniája, amely 1888-ban komponált Gyászszertartás című szimfonikus költeményéből nőtte ki magát. A monumentális kórustételeket is felvonultató öttételes kompozíció egyik fő ihletője F. G. Klopstock Feltámadás című, a világhírű karmester, Hans von Bülow temetésén elhangzott költeménye volt. A zeneszerző szavaival élve „mint villámcsapás hasított belém, és egyszerre minden tiszta és világos lett”. A vers első két versszaka Mahler saját szövegeivel kiegészülve a szimfónia zárótételében is megszólal. „A tetőpontig növekvő feszültség olyan mértékű, hogy magam sem tudom, miként voltam képes megírni” – vallotta Mahler művéről, amely a feltámadás és a túlvilági lét csodáját hirdeti.

A műsor első részében a Szvit Johann Sebastian Bach zenekari műveiből című kompozíció hallható, amelyet Mahler a nagy példakép 2. (h-moll) és 3. (D-dúr) zenekari szvitjének különböző tételeiből (köztük a híres „Badinerie” és „Air”) fűzött össze egyetlen ciklussá egy 1909-es New York-i hangverseny alkalmából. Míg magukat a dallamokat érintetlenül hagyta, erősebb színezetet adott a hangszerelésnek, és megerősítette a continuo szólamot, amelyben a zongora a csembaló hangját utánozza. Az eredmény két zenei világ, a barokk mester és a későromantikus karmester-zeneszerző egyedülálló találkozása.