DOHNÁNYI/4 - CSAJKOVSZKIJ // SCHUMANN // LENDVAY // MANCUSI - ONLINE INGYEN NÉZHETŐ

LEÍRÁS

A BDZ hangversenyén ezúttal a zenekar első vendégkarmestere, Guido Mancusi vezényel, s a koncert az ő egyik szerzeményével kezdődik. A Tonspiele című művéről így beszél a szerző: „Olyan darabot írtam, melyben gondolatokat szerettem volna a zenébe ültetni. Egy fő motívum uralja az egész művet, különböző megjelenési formákban. Ugyanakkor a Tonspiele különböző témák és zenei gondolatok formájához, megjelenéséhez és fejlődéséhez dedikált vallomás is, mely végkifejletét a mű utolsó részében éri el.”

Csajkovszkij Hegedűversenyét 1878 tavaszán komponálta, s jó barátjának, Auer Lipótnak dedikálva jelentette meg. Auer a hegedűszólam bizonyos részeit hangszerszerűtlennek találta és szerette volna átdolgozni, de nem volt rá ideje. Így az 1789 márciusára kitűzött bemutató elmaradt, s híre ment, hogy Csajkovszkij hegedűversenye játszhatatlan… Végül az orosz származású Adolf Brodszkij mutatta be 1881-ben Bécsben, Richter János vezényletével.

 A mű 1. tételének formai érdekessége, hogy a hosszú, bravúros kadenciát a szólista nem a tétel legvégén, hanem a kétharmadánál, mintegy a visszatérésre való rávezetésként játssza el. A „Canzonetta” feliratú lassú tételt a fúvósok színpompás hangzású bevezetője indítja, s majd ez vezet rá a szünet nélkül következő fináléra is, amely a nyitótételhez hasonlóan felvonultatja a 19. századi hegedűjáték teljes technikai arzenálját, s könnyed rondótémájával és dudakíséretes, rusztikus epizódjával rendkívül hatásos kicsengést ad a műnek.

A Tavaszi szimfónia fiatalos lendületére jellemző, hogy Schumann-nak mindössze négy napra volt szüksége a mű felvázolásához, és kevesebb mint egy hónappal később már készen is állt a teljes partitúra. A cím Schumanntól ered, akit Adolf Böttger költeményének utolsó sora inspirált: “Im Thale blüht der Frühling auf!” (A völgyben kivirul a Tavasz!). Valóban a tavasz örömhírét zengi ez az alkotás, amely maga is a tavaszvárás hangulatában, januárban és februárban keletkezett. Schumann eredetileg mindegyik tételt címmel látta el (“Frühlingsbeginn” – “Abend” – “Frohe Gespielen” – “Voller Frühling”), azonban a Tavaszi szimfónia mégsem tekinthető programzenei alkotásnak: “Ábrázolni, festeni nem akartam” – írja egy levelében a zeneszerző.