A főnök meg én meg a főnök

Carlo Goldoni 1746-ban írta meg a Két úr szolgája című művét, amellyel egy új műfajt teremtett, a polgári vígjáték műfaját. Hamvai Kornél átdolgozásában a fő cselekmény megmaradt, de a történet a mába helyeződik.

„A darabban minden megvan, ami egy jó vígjátékhoz szükséges: szerelem, félreértés, átverés, gyilkosság és öngyilkossági kísérlet, zsarolás, szakítás, hazugság, kibékülés és végül – hogy mindenki boldogan menjen haza – megvan a happy end is” – fogalmazott Sebestyén Aba, a darab rendezője.

Az ízig-vérig olasz történetben Truffaldinót, aki éppen pizzafutárnak csapott fel, az első kiszállítás a tarantói maffia rettegett főnöknőjéhez viszi – és a kapuban karambolozik a közeli város maffiájának rettegett és halottnak hitt főnökével, Federigo Rasponival. Itt végződhetne a
történet. De van tovább, mert ez Olaszország. Eljegyzések, álruhák, félresiklott leszámolások, a szálloda szomszéd szobáiban lakó, egymást nem találó szerelmesek… És Truffaldino eszeveszetten rohan fel-alá, hogy hirtelen támadt két főnöke összes kívánságát teljesítse.
Amitől mindenki csak egyre nagyobb bajba kerül…

Leona Bisognosit – a helyi maffia fejét, aki éppen lányát, Claricét próbálja férjhez adni – Molnár Piroska alakítja. Elmondása szerint az eredeti darabban ez a szerep férfire lett megírva, és ő szerette volna a figura férfias vonásait megtartani a mai, modern „keresztanyában”, Leonában. Hogy mi a szerethető ebben a karakterben? A művésznő szerint semmi! Mert nagy baj lenne, ha egy ilyen figura szerethető lenne... „Az olaszok számára köztudott, hogy a család a legfontosabb. Ebben a klasszikus vígjátékban két maffia klán próbál egyesülni, ám ez valamin mindig megbukik. Szóval konfliktusok és izgalom lesz benne bőven!” – teszi hozzá.

A Ponyvaregénybe oltott commedia dell’arte, a Keresztapával keresztezett mágikus realizmus, Goldoni klasszikus vígjátéka, a Két úr szolgája mai olasz környezetben, őrült és kacagtató színpadi mesében… Ahol a mesélőre is lőnek.