"Wiener Walzer"

Műsor:

Joseph Lanner: Stájer táncok (Steyrische Tänze) – keringő, op. 165
Joseph Lanner: A romantikusok (Die Romantiker) – keringő, op. 167
ifj. Johann Strauss: Császárkeringő (Kaiserwalzer), op. 437 (Arnold Schönberg átirata)
ifj. Johann Strauss: Kincskeringő (Schatzwalzer), op. 418 (Anton Webern átirata)
Richard Strauss – Kostyál Péter: Rózsalovag szvit vonószenekarra

Közreműködik: Alexáné Kardos Ildikó, Bogáti-Bokor Orsolya, Ádámné Jánvári Zsuzsanna – hegedű / Kissné Galuska Anikó – brácsa / Bényi Tibor – cselló / Nagy Ádám – nagybőgő / Jantyik Hanna Margarita – fuvola / Laskai László – klarinét / Vojevogyina Olga – zongora / Benczédi Kristóf – harmónium

Vezényel: Bényi Tibor

Az Akadémia Klasszika Kamarazenekari sorozat művészeti vezetője: Bényi Tibor

A bécsi keringő (Wiener Walzer) sokkal több mint elegáns társasági tánc: Bécs zenei és kulturális életének egyik legjellegzetesebb szimbóluma. A 18–19. század fordulóján kibontakozott keringő új korszakot nyitott a tánc történetében. A korábbi, kötöttebb táncformákkal szemben a párok összefogózva, folyamatos forgással táncoltak, ami felszabadítónak, merésznek és lenyűgözőnek hatott. A 19. század kezdetén a keringő gyorsan meghódította a bécsi báltermeket. A fiatal Franz Schubert keringői és német táncai is a korabeli bécsi zenei élet természetes részét alkották. A keringő fejlődésének első meghatározó alakja Joseph Lanner lett, aki a bécsi tánczenét művészi szintre emelte. Zenekarával új hangzást és elegánsabb, kidolgozottabb formát teremtett, amely már túlmutatott a korábbi egyszerű táncdallamokon. Ezt az örökséget vitte tovább a híres Strauss család. Idősebb Johann Strauss, majd fia, ifjabb Johann Strauss, valamint testvérei révén nevük összeforrt a bécsi keringővel. Különösen  ifj. Johann Strauss művészete emelte a keringőt nemzetközi rangú koncertműfajjá. Leghíresebb alkotásai a mai napig a bécsi zenei hagyomány emblematikus darabjai. A keringő azonban nem maradt kizárólag a Straussok műfaja. A 19. század második felében a műfaj és a karakter a komolyzene számos nagy alkotóját is megihlette. Johannes Brahms maga is nagyra becsülte a Strauss család zenéjét, és Liebeslieder-Walzer (Szerelmi dalkeringők) című művében a keringő karakterét a kamarazene és a vokális muzsika világával kapcsolta össze. Antonín Dvořák több művében is felhasználta a keringő jellegzetes ritmusát és táncos lendületét, miközben saját cseh zenei világával ötvözte azt. A keringő így fokozatosan nemzetközi zenei nyelvvé vált: megőrizte bécsi eredetét, ugyanakkor minden zeneszerző saját karakterével gazdagíthatta. A 20. században a keringő már nem kizárólag a báltermek zenéjeként jelent meg. Richard Strauss – aki csak névrokona a bécsi Strauss-oknak – például a Der Rosenkavalier (A rózsalovag) című operájában idézte meg a letűnt bécsi világ eleganciáját. Bár a darab a 18. században játszódik, a benne megszólaló keringők a 19. századi Bécs nosztalgikus képét idézik, és különleges, időtlen ragyogással ruházzák fel az operát.

– baljos –