Vízkereszt, vagy bánom is én - Hevesi Sándor Színház (Zalaegerszeg)

VIOLA: Asszonyom, engedje látnom az arcát.
OLIVIA: Arra is van megbízása a gazdájától, hogy az arcommal tárgyaljon? Most eltért a szerepétől. De tessék, elhúzzuk a függönyt és megtekintheti a festményt. Látja, uram: ez egy ifjúkori arcképem. Ugye, szép munka?
VIOLA: Mesteri, ha ez tényleg Isten munkája.

A Vízkereszt Shakespeare egyik legnépszerűbb, nálunk is igen gyakran játszott vígjátéka – látszólag egyszerű mű. Lényege a felszabadult, vidám bolondozás, a sokszoros félreértések és csalódások, álruhák és átöltözések kacagtató kavalkádja. Szélsebesen peregnek az események, már alig lehet kibogozni a szálakat, lányból fiú, úrból szolga, szolgából úr lesz egy pillanatra, szerelmesek kergetik egymást, míg végül mindenki elnyeri méltó jutalmát, ami persze még véletlenül sem az, amire vágyott. Bár a Vízkereszt zárójelenete igazi vígjátéki befejezés, Malvolio utolsó szavai bevégzetlenségre utalnak: „Még bosszút állok az egész bagázson!”