Új világ az Újvilágból - Orgona-sztorik V.

A kiindulópont ezúttal a moziorgona nevű hangszer, amely az 1920-as évek Amerikájában óriási népszerűségnek örvendett. A zongoristák kiválóan alkalmazhatták a némafilmek zenei aláfestéséhez, hiszen nemcsak sípjaival tudott rengeteg hangszínt elővarázsolni, hanem a beépített ütőhangszereknek köszönhetően is, így a telefoncsörgéstől a vonatfüttyig szinte mindent lehetett vele utánozni.

A Hammond-orgona feltalálójának élete több estére elegendő sztorit tartogat. Laurens Hammondról elmondható: csodálatos elme volt. Tizennégy évesen már automata sebességváltót tervezett, huszonnégy esztendősen a csendes rugós óra feltalálásával alapozta meg egzisztenciáját, később óragyárat alapított, a mozifilmeknél ismert 3D technológiát is kifejlesztette a maga eszközeivel, a második világháború alatt pedig számos találmánnyal segítette az amerikai hadsereget. Negyven éve bekövetkezett halálakor összesen több mint száz szabadalmat hagyott hátra. 1933-ban megvett egy használt zongorát, amelyet úgy szétszerelt, hogy csak a billentyűzet maradt érintetlen. Összeszerelte, és megszületett a Hammond-orgona, ami egyrészt olcsóbb alternatívát jelentett a templomi orgonák mellett a gazdasági világválság után, évtizedekkel később pedig új színekkel gazdagította a könnyűzenei palettát. Lesz tehát mit mesélni, lesz mit játszani, lesz mit hallgatni.

John Cage, Charles Ives, Antalffy-Zsíross Dezső, Buster Keaton, John Coltrane