Topolcsányi Laura: Árva szörny

Girej tatár kán a Könnyek kútja előtt búslakodik. Bánata soha el nem apad, ahogy a márvány szökőkút is kifogyhatatlanul buzog… A bánatát felidéző románc indítja el A bahcsiszeráji szökőkút történetét. A mű az orosz balett-történet egyik alappillére. Bemutatása óta töretlen sikerrel képviseli a balettdráma műfaját, melyben a klasszikus táncnyelv, a karaktertáncok használata szorosan összefonódik a színészi játékkal.

A két német zeneszerző, Wagner és a wagneriánus Strauss párosítása egy estén a nagyívű dallamok és a sodró erejű dráma lehengerlő ötvözete. Wagner mitikus intenzitásának és Strauss modernizmusának találkozása két olyan muzsikus óriás párbeszéde, akik nemcsak a német, de a nemzetközi zenei világot is átformálták. Szerzeményeik mély érzelmeket, sűrű zenei szövetet és monumentális zenei hangzást ígérnek az OPERA Zenekar előadásában.

Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott ezzel a figyelemre méltó színpadi opusszal – egy olyan művel, amely hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Az 1926-ban bemutatott daljáték mérföldköve a magyar zenetörténetnek: komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára.