Szegénynek lenni - Ötvös András estje

Teszik ezt azért, hogy hátha, emiatt magamat rosszul érezve komolyabban kezdek fogyasztani, vásárolni. És persze így még szegényebb leszek. Úgy döntöttem, hogy nem ezt az utat választom. Szegénységemet és a beleérzett kiszolgáltatottságomat az igazi mesterek kincseivel szeretném ellensúlyozni. Talán leginkább azért, mert ezek manapság már nem mindenkinek jelentenek valódi gazdagságot. Orbán Ottó, Hajnóczy Péter, Kertész Imre, Füst Milán, Lázár Ervin, József Attila, Pilinszky János mondatai nekem segítenek élni és ha nekem, akkor talán másoknak is. Erre az estére együtt és egyformán leszünk szegények.

A fent megnevezett szerzők kiválasztott műveinek az egymásutánisága egy útvonal. Egy hatvan percbe sűrített pusztai vándorlás, ha úgy tetszik, a senki földjén való kétségbeesett, dühös, ellentmondásos, humoros, vággyal és főleg szomjúsággal teli kóválygás krónikája. „Te számontartod kóválygásom, gyűjtsd könnyeimet tömlődbe. Nem áll mindez felírva nálad?” (Zsolt 56,9) Egy kancsó vízzel vágok neki az útnak, hogy hitem szerint sorról sorra a hallgatókkal együtt elbotorkáljak a Kenyér és a Bor valóságáig. Mert egyedül ott, Krisztus jelenlétében élhetjük meg méltósággal és örömmel valódi és érvényes létünket, hogy tudniillik koldusok vagyunk.”

Előadás fotók: Bodócs Szelina, MOMkult