Saját kéz - Sopsits Árpád költői estje

„Egy hosszú belső költői út állomásaival közönség elé állni nekem, akinek ebben nincs sok tapasztalata elég komoly és felelősségterhes kihívás…ezért olyan útitársakat választottam magam mellé, akikkel már dolgoztam, van akivel nem is egyszer, akik inspiráltak, akik elviselték a botladozásaimat, akik   azonkívül hogy elképesztően tehetségesek, mindig többet nyújtottak a saját szerepeik megformálásán, hogy egy előadás, vagy film vagy akár csak egy próbafelvétel igazi minőségében megszülethessen. Akikkel az adott ügy, munka fontosabb volt, minthogy mi éppen egymással hogyan állunk. Számomra ez a legmélyebb bizalomról szól, mert 50 év verseit kik, hogy szólaltatják meg nekem nagyon nem mindegy. A versek, amiket ezen az esten hallani fognak az ő választásuk…az ő rezgésük, az ő értelmezésük…örülök, hogy mindegyikük első szóra vállalta a felkérést…

Én a verseimet mindig mondásra, elmondásra, hangzásra írom, nem könyvnek, csak olvasnivalónak, hanem ha nem hangzana nagyképűnek éneknek, énekeknek... Én eddig mindig a saját belső hangomon hallottam ezeket a szövegeket… de ma este igazi szomjjal, kíváncsisággal és nem kis szorongással várom ezt a hat tónusú, hatszólamú hangzást és kérem Önöket, hogy jöjjenek velünk, mint útitársak, hogy az én saját kezem… ha csak egy estére is mindegyikőjük saját keze, bőre, szíve, agya lehessen, vagy álcaruhája.  Kérem nyugodtan sajátítsák csak ki és legyenek rá féltékenyek."

Sopsits Árpád