Romantikus végletek

Felix Mendelssohn-Bartholdy tizenhét éves volt, amikor Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjához a nyitányt komponálta.  A vígjáték teljes kísérőzenéjét másfél évtizeddel később alkotta meg, ezt 1843-ban mutatták be. A shakespeare-i tündérvilág illúziót keltő ábrázolását már szinte gyermekként sikerült a zeneszerzőnek megragadnia, a remekmívű nyitány ezt a tündérvilágot valóban egyedülálló zenekari színekkel, gazdag ritmikus fantáziával kelti életre. Mendelssohn Shakespeare vígjátékához írt szvitje méltán a koncerttermek állandó darabja, nemcsak a slágerré vált Nászinduló, hanem a zeneszerző tizenhét esztendősen komponált, a színdarab fő karaktereit zseniálisan megragadó és összegző nyitánya miatt is.

A Mozartért rajongó Pjotr Iljics Csajkovszkij 18. századot idéző, virtuóz alkotását, a Változatok egy rokokó témára gordonkára és zenekarra című opuszt az orosz szerző 1876-ban írta W. Fitzenhagen, német gordonkaművész számára. A szerző egész életművében egyedül ezt a gordonkaversenyt komponálta. Hét variációt foglal magában a sorozat, valamennyit rövid közjáték köti össze. A változatok során fokozatosan bontakozik ki a szólóhangszer bravúrja. A Csajkovszkij-gordonkaversenyt a kiemelkedően tehetséges Tomasz Daroch közreműködésével hallhatjuk. A harmincas évei elején járó lengyel muzsikus Németországban tökéletesítette tudását, de többek közt Perényi Miklós is tanította mesterkurzusokon. Nemzetközi versenyszereplései közül kiemelkedik a 2014-es budapesti Pablo Casals Gordonkaversenyen elért második helyezés.  Kivételes képességű csellistának tartják a világ számos pontján, aki Mozarttól a romantikusokon át a kortársakig minden szerzőt kifogástalanul el tud játszani.

A műsort megkoronázó zenekari mű címében is jelzi titokzatosságát: a brit Edward Elgar valószínűleg barátainak portréját „festette meg” a gyönyörű hangzásával és érdekes karaktereivel gyönyörködtető remekműben. Edward Elgar 1857-ben született Broadheathben. Autodidakta módon képezte magát, zongorázott, hegedült. Hegedűórákat adott, és fokozatosan szerzett magának hírnevet. Az 1890-es évek új ismeretségei ihlették az Enigma-variációkat. A művet 1899-ben, Londonban mutatták be, Richter János vezényletével. Ez a kompozíció hozta meg a zeneszerzőnek az országos elismerést.