Piszkos meló

A félelem, a bizalmatlanság, a sebezhetőség és az agresszivitás összekuporodva ülnek a lélek polcain, de nem látszik ki semmi sem. Hiába kapargatjuk a mázat, a felszín mögé ritkán látunk. Piszkos kirakatok. Félreérthető gesztusok. Maszatos kommunkáció. Ellentétes parancsok. Egyszerre. Ellentétes könnyekhez és mosolyokhoz való alkalmazkodás. Ellentétes meggyőződésekbe történő kapaszkodás. Vajon tudunk-e még tisztán egymás szemébe nézni? Miért, hogy a gondolatok lesütött szemmel ácsorogjanak a fejünkben?

Az Étellift, mely egyes értelmezések szerint, a korban népszerű gengszterfilmek színpadi paródiája, két bérgyilkos utolsó küldetésének története. Ezt a történetet gondolta tovább Gyulay Eszter dramaturg, a Piszkos meló című előadás rendezője.
Míg Pinter darabjában a két főhős kafkai tehetetlensége a kívülről jövő utasítások, és a szereplők valódi pszihológiai mélységének hiányából fakad, addig az előadás alkotói, a pinteri helyzetekből kiindulva a figurák (Ben és Gus) emberi oldaláról próbálják kibontani ezt a paradox bűn és bűnhődés történetet. A két bérgyilkos története igazi emberi történetté alakul, mely a szélsőséges élethelyzetek,a döntés és következményvállalás, az őszinteség és a barátság kérdéseit veti fel, egy olyan helyzetben ahol nem lehet nem dönteni.

Az előadás alapjául szolgáló egyfelvonásos Pinter darab, az Étellift (The dumb waiter) 1957-ben jelent meg, majd három évvel később 1960 január 21-én került először bemutatásra, a londoni Hampstead Theater-ben. A Nobel-díjas, angol származású Harold Pinter, a második világháborút követő drámaíró nemzedék egyik legsikeresebb, nemzetközileg is elismert alakja, aki nem csak drámaíróként, de költőként, forgatókönyvíróként és színészként is ismert (az egyetem elvégzése után David Baron álnév alatt évekig játszott különböző londoni színházaknál).
Bár, mint drámaíró a dühös fiatalokkal (Angry Young Man – angol színházi mozgalom az ötvenes években) egyidőben futott be, kortársaival ellentétben nem történelmi témákat feldolgozó, sok apró jelenetre bontott drámákat írt, melyek az Erzsébett-kori színházi hagyományt idézték, hanem műveiben az abszurd színház becketti vonalát követve teremtette meg az angol abszurd egy sajátos válfaját.

Az Étellift, mely egyes értelmezések szerint, a korban népszerű gengszterfilmek színpadi paródiája, két bérgyilkos utolsó küldetésének története. Ezt a történetet gondolta tovább Gyulay Eszter dramaturg, a Piszkos meló című előadás rendezője. Míg Pinter darabjában a két főhős kafkai tehetetlensége a kívülről jövő utasítások, és a szereplők valódi pszihológiai mélységének hiányából fakad, addig az előadás alkotói, a pinteri helyzetekből kiindulva a figurák (Ben és Gus) emberi oldaláról próbálják kibontani ezt a paradox bűn és bűnhődés történetet. A két bérgyilkos története igazi emberi történetté alakul, mely a szélsőséges élethelyzetek,a döntés és következményvállalás, az őszinteség és a barátság kérdéseit veti fel, egy olyan helyzetben ahol nem lehet nem dönteni.

A félelem, a bizalmatlanság, a sebezhetőség és az agresszivitás összekuporodva ülnek a lélek polcain, de nem látszik ki semmi sem. Hiába kapargatjuk a mázat, a felszín mögé ritkán látunk. Piszkos kirakatok. Félreérthető gesztusok. Maszatos kommunikáció. Ellentétes parancsok. Egyszerre. Ellentétes könnyekhez és mosolyokhoz való alkalmazkodás. Ellentétes meggyőződésekbe történő kapaszkodás. Vajon tudunk-e még tisztán egymás szemébe nézni? Miért, hogy a gondolatok lesütött szemmel ácsorogjanak a fejünkben? – Gyulay Eszter
Gyulay Eszter az előadás rendezője végzettségét tekintve színháztörténész és dramaturg, jelenleg a budapesti Nézőművészeti KFT független társulat munkatársa, Mucsi Zoltán és Scherer Péter mellett.
A kisrealista rendezést helyenként megtörő zenés- mozgásos etűdök Katona Gábor magyarországi táncos, koreográfus munkáját dícsérik, aki a Magyar Táncművészeti Főiskola Néptánc tagozatának elvégzése után, több nemzetközileg is elismert rendező és koreográfus mellett dolgozott.
Az előadás két főszereplője Aszalos Géza (Ben) és Kocsárdi Levente (Gus) mellett, akik saját bevallásuk szerint először dolgoznak együtt ilyen felállásban, az előadásban játszik Baczó Tünde, a társulat koreográfusa is. A játéktér kialakításáért Albert Alpár díszlettervező felel.