Pietro, a skizo és a két vezeklő

A bíró: (Pietro Salein, Tóbiás (Karnevál) Porfirij (Bűn és bűnhődés)). A mérleg, akit egyazon lélek két részre szakadt megnyilvánulásai örvénylenek körbe; a vezeklő bohócé (Raszkolnyikov (Bűn és bűnhődés)) és a mértéktelen szenté. (Pataj, Bormester (Karnevál))
Középpontban a bíró. Átalakul és konferál. Egy felével a lelket kutatja, ezt jelenti a vezeklő bohóc, másikkal a szellembe dermed ez a mértéktelen szent. Az ő átalakulásaiban billen meg a résztvevő vezeklő tudat. Megfogalmazásait a hit és hitetlenség vezérli, megoszt minden erőt, melyet a tudat kétségeiből táplál. A körébe térő ember, lénye legközvetlenebb köreiből, a vágyaiból ragad meg eszményeket, hogy megfoghatónak véljen mindent, amit tesz, éreztet, gondol vagy befogad. A két vezeklőrész az érzékelésbe feledt. Vallomásaikat a totális hit és hitetlenség groteszk karikatúrává dönti. A jelenetek a jellem abszurddá torzult vallomásai. A 2-3 szálon futó jelenetekben bűnösök, vezeklők lépkednek emberi érettségük szintjén futtatva a dramaturgiát.