Orgona-sztorik VII. – Bach és Ligeti /Mácsai Pál/ Fassang László

Az orgonazene, tudjuk, éppenséggel nem Bachhal kezdődött, hiszen az ő művészete e hangszeren is több évszázadnyi előzményre épült -, de kétségkívül Bach volt minden idők legnagyobb orgonaszerzője, és mivel a barokk korban élt, számunkra, a kései utókor gyermekei számára a kezdetet szimbolizálja. Fassang László és Mácsai Pál népszerű történetmesélős, beszélgetős hangversenysorozatának újabb részében az ő művei közül szólal meg három nevezetes darab, köztük a legendás hírű c-moll passacaglia. Ligeti György a koncerten a másik időbeli véglet, hiszen kortársunk volt, s csupán néhány esztendeje, 2006-ban hunyt el. Az ő esetében a koncert a teljes orgonatermést megszólaltatja, hiszen mindössze ezt a négy darabot komponálta a hangszerre. Ezek azonban hangzásukban, formai gondolkodásukban, lejegyzési módjukban, sőt egész zeneszemléletükben példátlanul merész, újító darabok voltak a maguk idején, az ötvenes és a hatvanas években, olyannyira, hogy még ma, több mint fél évszázaddal később is abszolút modern zeneként hatnak.
Ahogyan Bach sem szó szerint a „kezdet”, úgy Ligeti sem szó szerint a „vég”, hiszen utána is sokan komponáltak még orgonazenét, ezen a hangversenyen azonban ők szimbolizálják a zenetörténet két jelképes, egymástól felmérhetetlen távolságra eső pólusát.

Műsor:

Frescobaldi: Ricercare
Ligeti: Ricercare - Omaggio a Frescobaldi
Ligeti: Volumina
Ligeti: Két etűd
J. S. Bach: G-dúr triószonáta, BWV 530
J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, BWV 582
J. S. Bach: g-moll fantázia és fúga, BWV 542

Közreműködők:

Mácsai Pál
Fassang László