Nem kell annyira akarni! - Tóth Edu önálló estje, vendég: Ráskó Eszter

Bankban:

- Jó napot! Eszterhez jöttem.
- Eszter nincs benn.
- Óh, értem... és azt megkérdezhetem, hogy...
- Hányt.
- Tessék?
- Eszter egész délelőtt hányt. 
- Tulajdonképpen én... csak lett volna egy kérdésem azzal kapcsolatban, hogy...
- Ez a vírus nem először söpör végig ebben a fiókban. Januárban négyen is kidőltünk. Meg se rágtam, már ki is jött. Napokig csak keksz és tea. Folyamatos hőemelkedésem volt, miközben migrén is gyötört. Nem beszélve arról, hogy állandóan rohangáltam a...
- Köszönöm, majd akkor máskor visszajövök.
- Foglaljon nyugodtan helyet. Én is tudok segíteni.
- Óh, nem sürgős, tényleg.
- Na, ne csinálja már! Üljön le, úgy ni! Elkérhetem a személyit és a lakcímkártyát?
- Otthon hagytam.
- Sebaj. Akkor szabad a kedves nevét?
- Tóth Eduárd.
- De aranyos név! Mint az a majom abban a játékban.
- Az elefánt volt.
- Elefánt? Nem, nem az, volt az a kis lego figura, az az aranyos, narancssárga csimpánz, aki...
- Elefánt volt. Elefánt Eduárd. Fabulandban élt a barátaival.
- Kizárt, hogy elefánt volt.
- Évekig csúfoltak vele alsóban, így pontosan tudom, hogy miről beszélek. Akire Ön gondol, az Majom Miki, Rozmár Rezső kormányosa.
- Jól van na! Nem kell úgy felkapni a vizet. 
- Azt szeretném megkérdezni, hogy az egyik portfólió, amihez esetleg Ön is hozzáférhet...
- Tegeződhetünk? Majdnem egyidősek vagyunk. Te harminchárom leszel októberben, én pedig most voltam harmincöt február 28-án. Nyolcvanas vagyok, pont szökőév volt, éjfél előtt húsz perccel születtem, ha Anyám egy kicsit később szül meg, akkor most csak négyévente tudnám ünnepelni a születésnapom. Ha-ha!! Ez vicces, nem? 
- Nagyon.
- Amit a színpadon mesélsz, azt mennyire szoktad kiszínezni?
- Vannak helyzetek, amikor egyáltalán nincs szükség rá.