Méltó vagyok - Verses-zenés vezetett meditáció

Méltó vagyok - Verses-zenés vezetett meditáció

Mind utáljuk magunkat.
És nem hiszünk a Mikulásban…
Ez a sérült Apakép egyik tünete.
Az Apakép pedig a személyiségünkké ivódik.
Vagy így, vagy úgy.

Mind azt hazudjuk, hogy “rendben vagyunk, minden jó és csak pozitív dolgok léteznek.”

Közben gyerekes és felelősséget vállalni képtelen “férfiak” és magányos harcos, egyedül küzdő, szívből szeretni képtelen “nők” milliói járnak-kelnek a világban.

MIre tartom magam?

Hiszem-e, hogy jó vagyok ott, ahol vagyok?
Hiszem-e, hogy ideillő vagyok?
Hiszem-e, hogy jól csinálom?
Hiszem-e, hogy elég? Hogy elég vagyok?
Hiszem-e, hogy eleget teszek?

Hit, erő, stabilitás, biztonság.

Ezekért felel az Apaképünk.
Az Apához való viszonyunk.

És ha ez sérült,
Akkor nem találjuk a helyünket, mert sosem tudtuk igazán mi is az.
Akkor nem érezzük biztosnak magunkat, mert nem tudjuk, mi a helyes.
Akkor nem tudunk biztosítani semmit, mert magunkban sem vagyunk biztosak.
Akkor nem tudunk felelősséget vállalni, mert mindennek túl nagy ára volt.
Akkor nem tudjuk elfogadni a segítséget, mert kiszolgáltatottak leszünk.

Alapvetően nem az önBizalmukkal van baj.
Hisz naponta tesszük, amit kell sokszor akkor is, ha nem látjuk értelmét.
Mert bízunk abban, hogy sikerül.
Előbb vagy utóbb, de sikerül.

“Nekem fog.”

Tehát nem az önbizalom a sérült.

Az Értékelés.
Az önÉrtékelés.

Ha sérült az Apakép, torzak a struktúráink.
Kemények vagyunk ahol lágyság kéne és puhák ahol keménység.
Csak küzdünk és inkább a magányt választjuk, mert “biztos bántani fognak.”
Nem élünk, csak túlélünk.

Ezen a napon egész végig ezzel fogunk dolgozni.

Mert a Mikulás ennek az Apaképnek a jóságos megtestesítője.
Ezért nem hiszünk benne…
Mert “nem érdemeljük meg.”

Pedig de.

És az Önutálat másik oldalán él az a Csoda, akit csak nagyon ritkán engedünk megmutatkozni.
De ott van. :)
Vele találkozunk az út végén.
Végig megyünk az úton együtt, közösen.
Versekből, dalokból szőtt varázsigék segítik majd az utat.
Azok vezetnek.
Költők és dalszerzők vigyáznak ránk, míg eljutunk oda, hogy újra érezzük:
Igenis méltók vagyunk.


Várlak szeretettel!