Mario és a varázsló 2.

Az előadásnak – mint minden időtálló remekműnek – a jelenkor emberének szóló aktualitása nem kérdéses. Mondanivalója a mai társadalom problémáira is vonatkoztatható. A központban a manipulálhatóság kérdése áll: vajon, mindenki manipulált, és manipuláló egyszerre...? A manipuláció jelen van az életünk minden pillanatában: a párkapcsolatainkban, a baráti viszonyainkban; de ugyanúgy manipulál, vagy manipulálni próbál bennünket szinte minden: a politika, a vallás, a kereskedelem… Feltevődik a kérdés: hol vagyok én, benne vagyok-e ebben az ördöginek feltűnő körben? Van-e saját akaratom, énem, elég vagyok-e ahhoz, hogy megteremtsem önmagamat, hogy a magam ura legyek? Ura vagyok-e önmagamnak?

Cipolla és Gulyás Attila – machinátor, manipulátor, hipnotizőr, krakéler és provokátor

Politikus és Jancsik Ferenc – piás, keserű, sértődött, minden lében kanál

Vállalkozó és Koleszár Bazil Péter – parvenü, izzadós fajta, szokja az „osztályát”

Vállalkozó-feleség és Liszi Melinda – ízléstelenül öltözik, harsány, erőltetett

Mészáros és Mészáros Mihály – vágja az életet, egyszerű ember, becsületes és buta

Mészáros-feleség és Komáromi Anett – háziasszony, folyton éhes, kielégületlen

Kellékes és Biró Gyula – megállás nélkül kapkod, riadt, túlteljesít, pánikra hajlamos

Kellékes-feleség és Harcsa Boglárka – tanítónő, merev, állandóan ítélkezésre kész

Üdvöske és Rigler Renáta – a városka nagymenő csaja, menő ruci, szleng, udvartartás

Ügyelő és Kadelka László nyugodt, tapasztalt, nem lehet hozni a sodorból, nem esik ki a szerepéből

Stúdiós és Veselényi Orsolya – tornászgat, mindenkire van egy epés, zúzó megjegyzése, zugevő

Csellós: Brestyánszki Bernadett

Valamint a Színitanház hallgatói.