Madách I. - Gyarmati K. - Kokan M. : Az ember tragédiája

Madách Imre műve, „Az ember tragédiája” a magyar drámairodalom egyik legfontosabb alkotása. Sokan hasonlítják Goethe Faustjához, és a vallás, a kereszténység és az emberi civilizáció erőteljes kritikáját képviseli. A főhősök, Ádám, Éva, és Lucifer történelmi időutazáson át ismerik meg a világot, mely utazáson különböző korszakokon keresztül élik meg civilizációnk legmeghatározóbb eseményeit. Az Újvidéki Színház előadása a nagy eszmék, mint a demokrácia, a különböző forradalmak stb. bukásaival foglalkozik, és azzal, hogy semmi, még a tudás sem tudja megmenteni a világot, és a vallás sem nyújt kiutat. Azt a kérdést feszegeti, hogy létezik-e Éden túl a végen, vagy az egyedüli Éden az a Pokol, amelyben mi élünk itt a Földön... Madách szövegén keresztül megpróbálom újradefiniálni, kik vagyunk mi valójában, hol tart az emberiség ma, a 21. század első évtizedének végén, és meddig sokasodnak a tévutak az emberi fejlődésben, amelyeket Madách olyan kitűnően észrevett, és bölcsen megsejtett. Természetesen, a történet az alapszövegben az elárult eszmék fejlődését követi, melyeknek a haladást kellett volna elhozniuk az emberiségnek, de valójában csak boldogtalanná és az elárult elvárások halmazává tették.

Mindennek meg kell jelennie ebben a Madách-értelmezésben, de a perspektívánknak mainak kell lennie. Ama nézőpontjából kell visszatekintenünk azokra a jelenségekre, melyek a 21. század zavaros kezdetéhez vezettek. Önmagunkból, a saját csalódásainkból kell ezt tolmácsolnunk. Az előadásunk azzal fog kezdődni, amivel Madáchnál fejeződik, vagyis Ádám öngyilkosságával, melyet az emberi történelem és a saját kora miatti kiábrándultságában követ el. Csak ezután tér vissza Luciferrel az elejére, hogy ő, az első és utolsó ember – ahogy Madách mondta – bebizonyítsa a sátánnak, hogy a világ elveszítette a nemességét, és hogy a világ minden, csak éppnem Istenműve.

Az ember tragédiája számomra az „anticandide”. A Candide-ban Voltaire azt állítja, hogy a világunk minden világok legjobbika, hogy a mennybéli kert valójában a földi paradicsom, és hogy képesek vagyunk a földön is mennyországot teremteni. Ezzel ellentétben Az ember tragédiája elénk tárja, hogy mi maradt meg az isteni műből, mivé vált az évszázadok során, mindenekelőtt az ember ténykedésének köszönhetően. Madách művében az a legszörnyűbb, és egyben legfenségesebb, hogy emberi a lelkesedés, ugyanakkor a teljes felelősség is a fennkölt ideák bukásáért, melyek jobbá tudták volna tenni a világot.Ami hibánk, hogy a világ ma ilyen.