Lukács/6. Operett

Kocsis Zoltánt, a kétszeres Kossuth díjas zongoraművész és karmester Bartók Béla zenéjének legelmélyültebb, legkiválóbb ismerője, ezért különösen érdekes lehet számunkra az, hogy mit is mond el Bartókról egy olyan hangversenyen, amelyen csak az ő művei szólalnak meg.

Az első érdekesség az, hogy három olyan mű is felcsendül, amelynek címe a „tánc" szót tartalmazza. Az Erdélyi táncok és az I. román tánc valóságos táncdallamok feldolgozása, míg a Táncszvit ennél sokkal elvontabb: a táncot, mint emberi kifejezésmódot, mint sajátságos karakterek kifejeződését tekinti és bár a mű tételeinek van felismerhető nemzeti jellege (román, magyar, arab), a lényeg a mindezt egységbe foglaló egyetemesség. Jelen van a tánc a Két kép című műben is, amelynek két tétele a Virágzás és A falu tánca címeket viseli.

Közöttük Bartók zenéjének egy másik vonulatát képviseli a II. hegedűverseny, ez az 1938-ban keletkezett remekmű. A hagyományosan háromtételes mű legszembetűnőbb vonása az első és a harmadik tétel közötti témai rokonság: míg az első tétel komoly és szinte klasszikusan szerkesztett, addig a harmadik tételben ugyanaz a téma vidáman és helyenként groteszk módon jelentkezik. Erre a páros szerkesztésre Bartóknál is találunk korai példát, a Két arckép című, szintén hegedűszólós művet, még korábbi előkép pedig Liszt Ferenc Faust-szimfóniájának Faust-Mefisztó párosa. A két szélső tétel között egy csodálatosan éneklő, lírai témára készült variációsorozatot hallunk. A hegedűverseny szólistája, Baráti Kristóf napjaink eg