Kulisszák mögött Krencsey Marianne

Bölcsészhallgatóként került a főiskola színházrendezői szakára, amit el is végzett. Eközben kérte föl Makk Károly a Liliomfi női főszerepére. A sikeres próbafelvétel az addig rendezőnek készülő fiatal lány életét teljesen más irányba terelte; színművész lett. E bemutatkozó filmjét nagy kedvenceként emlegette: „ Aki nem élt akkor, az nem tudja elképzelni, hogy milyen örömöt hozott az életünkbe. A sok sanyarú szovjet film után, végre egy normális, emberi, kedves, szép történet. Aztán még 23 filmben játszottam…” Pályája során meg kellett küzdenie a beskatulyázás veszélyével, hogy ne csak a szende, szelíd, szőke kislányt lássák benne. Ezért is volt számára oly kedves az Aranyember Athalie karaktere. Színpadi, de elsősorban filmes pályafutása az 1960-as évek közepén érthetetlen módon megtorpanni látszott.

Elmondása szerint Aczél György megkeserítette az életét. Nem kapott már szerepeket, bevonták az útlevelüket, amit később ugyan visszakaptak azzal a feltétellel, hogy ezért a jövőben „szívességet” várnak el tőlük. Ekkor, 1966-ban férjével elhagyták Magyarországot és New Yorkba költöztek. Művészi hivatását nem folytatta.

New Yorkban 2016. március 30-án hunyt el,  június 20-án vettek tőle végső búcsút a Farkasréti temetőben. A pályát összegezve így fogalmaz:

„Rendkívül színes, küzdelmes, tartalmas, szép életet éltem mind a két helyen.  Úgy érzem, életem egy csodálatos időszaka volt a filmezés, egy szép mese, ami véget ért. Úgy is mondhatnám, két életem volt, egy budapesti, és egy New York-i.”