Kovács András Péter és Kőhalmi Zoltán, vendég: Szabó Balázs Máté

Az előadás időtartama kb. 2 óra, 1 szünettel.

Kovács András Péter:

Földön járó művész, realista álmodozó. Az ember, akit a sors és Litkai Gergely is humoristának szánt.
Senki nem tudja nála több nyelven elmondani a híres idézetet: Luke, én vagyok az apád!.
Jogász-világból érkezett, közönségből nősült, legújabb hobbija az építkezés. Rendkívül jó kapcsolatban van a GPS-ével, szívesen dolgozik kávéházban és feltétlenül bízik a stand-up comedy jövőjében. Kidolgozta a színpadi humor Evolúciós elméletét, majd elmerült az MLM rendszerű vállalatok bugyraiban, amiről később annyit mondott: Multigáz.
Turkált már a Médialom-ban, többedmagával felfedezte A Föld 99 legkevésbé ismert csodáját, de Munkaügyekben is ő az egyik illetékes.
Humorfesztivál-győztes, Karinthy-gyűrűvel elismert humorista, az első hazai Roastégetőmestere, örökmozgó, munkamániás családapa, basszusgitáros és szájharmonikás zenész egy személyben. A magyar humor hobbitja, a Showder Klub humor-koordinátora.

Kőhalmi Zoltán:

Ibicsoki Zoltán, meteorbecsapódás-emlékhely, gesztenyével megdobált menyasszony, toló uszály, szotyi-vonal. Aki szereti a stand-up comedy műfaját, annak az előző kifejezések olvastán minden bizonnyal beugrik a Dumaszínház egyik legnépszerűbb humoristájának neve.
Ahogy szülővárosában, Szentesen sokan ismerik, Kőhalminé Zolika azonban nem a dumaszínpadon kezdte a pályát. A Karinthy-gyűrűvel kitüntetett, pályaelhagyó építészmérnök valójában sosem akart kiállni és beszélni, jól érezte magát a háttérben. Szerencsére, mégis megpróbálta.
A szomorú bohóc nem is olyan szomorú, hiszen háromgyermekes, boldog családapa és férj, Humorfesztivál-győztes, a műfaj egyik legrutinosabb képviselője. Nem politizál, nem beszél celebekről és nem káromkodik. Sikeres saját estje után a Showder Klub speciális adásában, elsőként készíthetett önálló adást.

Szabó Balázs Máté:

18 éves vagyok, lényegében már felnőttnek számítok, de még mindig a szüleimtől kell pénzt kérnem. A felnőttéválás kapujában állok, így a világról még nem sok mindent tudok, de gyorsan tanulok. Gyakran kerülök zavarba és sok mindentől félek. Az ilyesfajta élményeimet a színpadon is előszeretettel osztom meg.
2014 októberében álltam először mikrofon elé. Szerencsére az első fellépésem pozitív élmény volt, így ezt még számos jó és számtalan kevésbé jó fellépés követte.