Kebab - A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház vendégjátéka

A Kebab a testi, lelki és szakmai leépülés története, amelyben a szereplők a maguk módján mindannyian felelősek a kialakult helyzetért, hiszen az idealizált múltat dédelgető, az értéktelen mindennapokban élő hármas mindegyike megpróbálja a másikat a maga javára kihasználni.

A lány végül elköveti a prostituáltak főbenjáró bűnét, és ezzel értékét veszti a másik kettő számára. Sorsa szükségszerű, mint ahogyan a helyét átvevő, következő Mady érkezése is az.
(Csűrös Réka, fordító)

Valaki megígérhette Mădălinának a jobb életet.
Mădălina alig múlt tizennégy, hát elhitte.
Először a nevét dobta el, most úgy hívják: Mady-Baby.
Voicu ígért fűt-fát, hogy Írországban majd gazdagok és híresek lesznek.
Történt már ilyen az írekkel is, elmentek hát Amerikába a nagy éhínség elől.
Ők hárman pedig Romániából kerekedtek föl.
Ment velük Bogdan is, aki művész szeretett volna lenni.
Találkoztak aztán Írországban ők hárman.
Három román gyerek, a két srác, meg a lány.
Olyasféle gyerekek, akik nálunk is élnek.
Élnek nálunk, vagy elmennek Angliába, Dániába, Olaszországba.
Szerencsét próbálni.
Egész Kelet-Közép-Európa próbálgatja a szerencsét.
Ám a szerencséből valahogy bicsaklás lesz és erőszak és szomorúság.
Mert nem tudják, mit tesznek.
Hogy az egymás ellen forduló acsargás öl.
Nem tudják, hogy a pénz alig számít.
Nem tudják, hogy a szerencse csak azt kíséri, aki megdolgozik érte.
Nem tudják, mit jelent élni.
És azt sem akarják megtanulni, mit jelent ölni.
Hogy mindkettő jóvátehetetlen.
Kedves Szülők!
Nem a mi gyermekeink ők?
Kedves Gyerekek?
Ti vagytok azok?
Tényleg, ti lennétek?
Együtt, így és ilyenek volnánk?
(Balog József, rendező)