Kaukázusi krétakör - Tatabánya

Van benne veszély, üldözés, krimiizgalom, elképesztő fordulatok, gonosz humor és gyöngéd humor, szerelem, politikai szatíra – és egy kisbaba, akit a polgárháborús káoszban ott felejtettek a földön. Egy asszony elbotlik benne, és ahelyett, hogy átlépne rajta és menekülne, mint a többiek, fölemeli. Magához veszi, gondoskodik róla, elbújtatja. Gruse nem szent, a legszívesebben otthagyná ezt a kis idegent – a gyűlölt kormányzó ivadékát –, hiszen tudja, hogy a lázadó vértesek halálra keresik, és azt is kardélre hányják, aki a pártját fogja. Gruse nem akar jó lenni, csak azt teszi, amit az ösztönei diktálnak – és persze rajtaveszt: megmenti a gyermeket, de elveszít mindent, még a gyermeket is, akit közben fiának fogadott: elveszi tőle a valódi anya, a kormányzóné.

Nem! Mégsem ez történik. Mert a véletlen Gruse útjába sodor egy fura fickót, akire bírói talárt húzott a Zűrzavar. Acdakon úgy áll az, mint tehénen a gatya, de a botcsinálta bíró gonosz humorérzékkel úgy él vissza a hatalmával, ahogy előtte soha senki: igazságosan ítél.
Ez a szerző egyetlen darabja, amelynek jó a vége és talán ez a legcsodálatosabb.

Zene: Paul Dessau    
Dramaturg: Kárpáti Péter    
Díszlet-jelmez: Zeke Edit    
Zenekar: Szabó Mónika, Kátai István, Babos Károly,
Herczeg Tamás, Fórizs Balázs    
Fordította: Ungár Júlia    
Zenei munkatárs: Selmeczi György, Kiss Ferenc    
Világítás: Bányai Tamás    
Asszisztens, súgó: Széplaky Petra    
Ügyelő: Szrenkó Tamás