K Wojtyla: Az aranyműves boltja

Karol Wojtila (II. János Pál pápa): Az aranyműves boltja

Elmélkedés a házasság szentségéről, olykor drámai fordulatokkal.

A Kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka

Az aranyműves boltja 1960-ban íródott, Karol Wojtyla már érsek volt ekkor, művét egy lengyel folyóiratban jelentette meg álnéven. A darab a Meditáció a házasság szentségéről alcímet viseli, és rendhagyó formája is ehhez igazodik. A három felvonás nem tagozódik jelenetekre, a szereplők között szinte egyáltalán nincs párbeszéd, szavaikban belső meditációjukat tárják fel a közönségnek.

II. János Pál színdarabja vallomás a házasságról, a szerelemről és az emberi kapcsolatokról. A három részből – A jelek, A vőlegény, A gyermek – álló műben múlt és jövő keveredik egymással. Az első rész a szeretetről, jegyességről, Teréz és András esküvői készülődéséről szól. A két fiatal a boldog házasélet szimbóluma. A második részben Anna és István rosszul sikerült házasságát, gondjaikat, szenvedéseiket ismerhetjük meg. A harmadik epizód pedig a dráma legcsodálatosabb része. A harmadik pár az előző kettő gyermekei: Mónika Anna és István lánya, Kristóf pedig Teréz és András fia. Épp közös életük veszi kezdetét, melynek mértéke, hogy minél tökéletesebben tükrözzék az abszolút Létet és Szeretetet.

Karol Wojtylának különleges képessége volt arra, hogy rámutasson: a lényeg a szavak mögött rejlik. A jegygyűrűről, a házassági hűség szimbólumáról a következőképpen írt színdarabjában:

„Ezeknek az aranygyűrűknek a súlyát…
nem a fém adja meg,
hanem az ember fajsúlya,
külön-külön mindegyikőtöké
és a kettőtöké együtt…
a jegygyűrűknek csak párosan van
súlyuk.” (Balássy Péter fordítása)

Közreműködik: a Kecskeméti Barátok Zenekar

Rendező: Cseke Péter