II. Vallai Fesztivál // A szereplő neve: Nóra

Nóra volt és van. És Nóra szeretne lenni is. Megteremteni magát mindenkitől függetlenül, úgy ahogy arra talán az emberiség többsége is vágyként tekint. Létezni akkor is, amikor minden(ki) más nem-létezőként tekint a másikra. Rád. Rám. Felkészülni az elmúlásra, ami mindannyiunk számára kikerülhetetlen tény.

Nórát az ibseni (hagyomány)körből kilépve látjuk, ismerhetjük meg, ahogy önmagába zárva próbál meg érvényesülést nyerni önmaga számára maga által. Önmagával folytatott dialógus és analizálás az út. Célja nem sok, vagy éppen nem kevés: megtalálni azt az emberi részt önmagában, amivel működni képes. Ha Nóra író lenne, most írói válságban szenvedne, ha Nóra egy multinacionális cég igazgatónője lenne, képes lenne ugyan az irányításra, de egy száraz, folyamatosan lefogyó, éjszakánként a whisky és a drog mámorában zokogó, lefolyt sminkű bárki lenne. Ha Nóra pap lenne, nem tudna imádkozni istenéhez, mert nem találja  a hozzá vezető utat. De Nóra egyik sem, vagy éppen ezért mindegyik, mint ahogy mi is mindegyik példába beleillenénk, és nem feltétlen azért mert papok vagy egy multinacionális cég igazgatónői vagyunk. „Sziasztok, Nóra vagyok, és mesélni szeretnék. Mert az ember mesél, és hallgat. Meghallgat.” Pontosabban Nóra most ezt gondolja. És ezért jött el ide.

Ahhoz, hogy képesek legyünk a jövőre gondolni és tervezni, folyamatosan a jelen pillanataira kell koncentrálni és azokat megélni. Ahhoz, hogy a jelen pillanatában a jelenre tudj koncentrálni, és nem valami mágikus, varázslatos, lila ködben elmerülni, ami a „majd”, „majd” – világába ringat el, tisztában kell lenned a múlttal, és az ott megélt dolgokkal. Az ibseni Nóra (mert hogy ne tegyünk úgy, mintha az nem létezne, és ez a Nóra egy kicsit más lenne, és miért is tennénk, hiszen nem szégyen, ha ismerjük és újra felhasználjuk örökségeinket), szóval az ibseni Nóra első feladata, hogy végigutazza életének korábbi pontjait, a gyerekkorát, esetleg a magzatbéli állapotokat, aztán a különböző találkozásait és kapcsolatait áttekintve, újra összerakja önmagát. Ezen az időbeli szűrőn keresztül szeretnénk bemutatni, sok utazással, a vágyak bevallásával, apró történetekkel. Lehet, hogy néha dalra fakad, nótára gyújt. Hogy aztán békében köszönhessen el attól a világtól, aminek a tagja volt, amiben része volt.