I. KÁRPÁT-MEDENCEI KOMOLYZENEI FESZTIVÁL – ZÁRÓ HANGVERSENY

AZ I. KÁRPÁT-MEDENCEI KOMOLYZENEI FESZTIVÁL – ZÁRÓ HANGVERSENY

Művészetek Háza (3530, Miskolc, Rákóczi Ferenc utca 5.)

Műsor:

Lajtha László: In Memoriam Op.35.

Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus Op.13.

SZÜNET

Bartók Béla: Concerto Sz.116

Előadók:

Brickner Szabolcs (tenor)

Miskolci Szimfonikus Zenekar 

Debreceni Kodály Kórus

vezényel: Antal Mátyás

Bartók Bélát, Kodály Zoltánt és a náluk egy évtizeddel fiatalabb Lajtha Lászlót a franciák a 20. század első felében „a három nagy magyarnak” nevezték. Mindegyik mesterre jellemző, hogy munkássága három területen is kimagasló: zeneszerzők, népzenekutatók és jeles pedagógusok is voltak. E koncerten egy-egy olyan darabjuk csendük fel, amely szorosan köthető valamely történelmi tragédiánkhoz, sorsfordulónkhoz: a trianoni békediktátumhoz és a II. világháborúhoz. 

Lajtha László életművében hat olyan kompozíció is van, amely közvetlenül reagál a II. világháborút megelőző politikai döntésekre, illetve a háború tragikumára. Ezt az is magyarázza, hogy e nagy mester 22 éves korától, éppen induló pályája legelején, hazaszeretetétől vezérelve, több mint 4 éven át harcolt az I. világháborúban tüzértisztként, illetve felderítőként. Valójában sohasem tudta kiheverni az ekkor szerzett lelki sebeket, ezért különösen érzékenyen érintette, amikor alig néhány évtized múltán látta megismétlődni a történelmet. Az 1941-ben komponált In memoriam című „szimfonikus darab” (ez Lajtha műfaji megjelölése) az újabb nagy öldöklés addigi és későbbi áldozatait siratja el, egyetlen, nagyszabású tételben. 1941 volt Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke öngyilkosságának éve is; e megrázó mű keletkezése így talán ezzel is összefüggésbe hozható. A szándékosan befejetlen című (főként névtelen halottak nagy tömegének emléket állító) In memoriam már 1942-ben elhangzott Londonban, majd 1945 májusában éppen ezt a művet dirigálta Ferencsik János a II. világháború utáni első bemutatóként. 

Kodály Psalmus Hungaricusa, a magyar zenetörténet egyik legtökéletesebb remekműve 55. zsoltár címmel hangzott el az 1923-as bemutatón, Dohnányi Ernő vezényletével. Pest, Buda és Óbuda egyesítésének, azaz Budapest székesfőváros megszületésének 50 éves évfordulójára íródott, tenor szólóra, énekkara és zenekarra. A szövegre, azaz a Kecskeméti Végh Mihálytól származó, a zeneműnél közel négyszáz évvel korábbi zsoltárparafrázisra maga Kodály talált rá, címe: „Könyörgés hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben.” A rondó formában, klasszikusan arányos szerkezettel megírt, ugyanakkor páratlan drámai erejű darab a trianoni békediktátum után három évvel a magyar közönség számára egyszerre jelentette az igazságtalanság miatti elkeseredettség kimondását és az istenhitbe való belekapaszkodás lehetőségét.       

Bartók öttételes zenekari Concertója 1943-ban, Amerikában született, Serge Koussevitzky, a Bostoni Szimfonikusok vezető karmestere megrendelésére, aki a következő év végén be is mutatta a darabot. Hosszú, hallgatással teli évek után ez volt az első mű, amelyet a nagybeteg Bartók komponált. Az öttételes mű címadásáról Bartók maga írja: „E szimfónia-szerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek vagy hangszercsoportok koncertáló vagy szólisztikus jellegű kezelésmódja magyarázza.” A szerző az egyes tételeknek címet adott: Introduzione, azaz bevezetés, Giuoco delle coppie, azaz a párok játéka, Elegia (fájdalommal teli gyászzene), Intermezzo interrotto, azaz félbeszakított közjáték (ebben a tételben szólal meg a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország kezdetű operett-betétdal – az érzelmes dallam felidézését Bartók mélységes honvágya kifejezésének tartják), végül: Finale.  Ez az utolsó tétel hihetetlen életerőt, élni akarást, optimizmust közvetít, egyúttal – valamiféle hatalmas, táncos népünnepélyként – a népek testvérré válásának bartóki eszméjét is megjeleníti a II. világháború kataklizmája idején.

A fesztivál művészeti vezetője: Bonnyai Apolka zongoraművész

RENDEZŐ: Kárpát-medencei Komolyzenei Fesztivál

TÁMOGATÓ: Emberi Erőforrások Minisztériuma