Honvéd Táncszínház és Duna Művészegyüttes műsora

I. rész: Honvéd Táncszínház: Élő Martin Archívum – Mezőség

A nagy sikerű Élő Martin Archívum sorozatunk újabb állomásához értünk. „Élővé” tett archívumunkban a névtelen népművészettel, a személytelennek nevezett népi örökséggel szembe állítottuk az egyén fontosságát, a táncos személyiségének varázsát, aki táncán és dalain keresztül vallomást tesz saját sorsáról, a paraszti kultúra szépségéről. Ebben is Martin György útmutatásait követtük, aki szenvedéllyel gyűjtötte s örökítette meg e hanyatlásában is felemelő kultúra táncemlékeit, táncos személyiségeit.

Mezőség hullámos dombjait néhányan Erdély „Holt-tengerének” nevezik, s valóban kultúrája is olyan ősi, akárcsak egy hajdani tenger megmaradt iszapja. Az itt élő magyarság szinte szívbemarkolóan őrzi archaikus nyelvét, táncait, zenéjét. S miközben elzártsága folytán itt őrződtek meg kultúránk legrégibb nemzeti vonásai, érdekességét mégis az adja, hogy az itt együtt élő különböző nemzetiségek (magyarok, románok, szászok, cigányok) kultúrájuk kölcsönhatása révén megajándékoztak minket egy Európában is egyedülálló, különleges és közös értékkel: a mezőségi tánc- és zenekultúrával.

Műsorunkban a belső-mezőségi falvak (Visa, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Magyarszovát és Vajdakamarás) táncait, dalait (Kallós Zoltán gyűjtéseiből), és a magyarpalatkai zenészek muzsikáját mutatjuk be.


Néprajzi szakértő: Kallós Zoltán

Koreográfusok: Fitos Dezső, Szappanos Tamás, Zsuráfszky Zoltán

Vezető prímás: Papp István Gázsa

Művészeti munkatárs: Vincze Zsuzsa

Zenei szerkesztő: Árendás Péter

Rendező–koreográfus: Zsuráfszky Zoltán


II. rész: Duna Művészegyüttes: Az aranyág

Előadásunkkal a korábban kijelölt művészi utat folytatjuk: nem imitáljuk múltunkat, hanem ráhangolódunk arra, s hagyjuk, hogy megtörténjék velünk.

Az „aranyág” eredetileg mágikus erővel bírt, s csak a folyamatos küzdelem, az áldozat-hozatallal is terhes megújulni tudás volt képes birtokolni azt. Hasonlóképpen Bartók zenei világa vagy a népzenei hagyomány: nem önmaguktól örökéletűek, hanem tőlünk, általunk; a mi véges életünk táplálja az ő halhatatlanságukat. Ez azt jelenti, hogy újra és újra kérdezhetjük őket magunkról, s ha kellő alázattal, valódi elhivatottsággal tesszük, akkor itt és most is válaszolni fognak kérdéseinkre.


Előadja a Duna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl zenekar.

Hegedűn közreműködik: Prohászka Ágnes és Radics Ádám

Koreográfusok: Mihályi Gábor, Farkas Zoltán „Batyu”, Juhász Zsolt

Zene: Bartók Béla, Gombai Tamás

Díszlet - jelmez: Túri Erzsébet

Látvány: Lendvai Károly

Rendező: Juhász Zsolt