Gogol: A revizor

Helyszín egy orosz kisváros valamikor a 19. században. De a történet játszódhatna bármelyik közép-európai kisközösségben, ahol kéz kezet mos alapon kialakul egy belső rendszer. Egy rendszer – ahol nem a minőség, hanem az egyéni érdek a fontos. Ahol a cél a lehető a legkevesebb energia befektetéssel a legnagyobb eredményt elérni, s a lehető legtöbb csúszópénzt bezsebelni.

Jó ideje tart már ez a kisvárosi posvány – amikor felröppen a hír: revizor érkezett a városba. A polgármester sietve összehívja a város vezetőit, s ismerteti a stratégiát: a látszatot fenn kell tartani, s végső soron le kell fizetni a revizort!
Ugyanebben az időben Hlesztakov, a tönkrement hivatalnok szolgáját Oszipot próbálja rávenni, hogy valamilyen úton-módon szerezzen élelmet és pénzt a fogadóstól. Hlesztakov nem sejti, hogy zárkózott viselkedésével felhívja magára a figyelmet – s ezáltal kezdetét veszi egy félreértésen alapuló játszmasorozat.
A városvezetés abban a reményben, hogy folytathatják kicsinyes és korrupt életkéjüket, bőségesen megtámogatja az éhező szélhámost, aki hálából mindent megígér. Közben egyszerre udvarol a polgármester nejének és leányának. Sőt ez utóbbinak a kezét is megkéri… A kézfogót megelőzően azonban még elutazik pár napra, hogy hivatalos ügyeit rendezze.

A vihar és a revizor elvonultával a városka élete akár vissza is térhetne a régi kerékvágásba, csakhogy a Postamester szokásához híven Hlesztakov levelét is felbontja, így derül fény a szélhámosságra.
A polgármester őrjöng – bár nem sok ideje marad a dühöngésre, hiszen a darab slusszpoénjaként megérkezik az igazi revizor…

Hangtechnikus: Görözdi Szilárd, Zakor Sándor
Fénytechnikus: Kollár József, Rózsás Szilvia
Kellékes: Szűcs Klaudia
Fodrász-sminkes: Tóth Simona