Ged Marlon:Egy egyszerü szemöldökráncolás Spirit Szinház

Ged Marlon: Egy egyszerű szemöldökráncolás – stílusgyakorlat
Klauzál Bérlet 3. előadás
 
Szereposztás:
Renée, rendező...........Hegyi Barbara
Dominique, szerző.......Telekes Péter
Claude, színész...........Varju Kálmán 

Fordította: Nemlaha György
Rendező: Czeizel Gábor

"Miért ragaszkodsz annyira a szemöldökráncoláshoz?
Mert ez a darab címe."

A főszereplők:
Claude, a színész, aki úgy látja, nagyon nehéz Claude szerepét eljátszani.
„Olyan színházban játszottam, ahol mindent biciklin adtunk elő.”
„Tudod, milyen rémesek a premierek?! Nekem muszáj ott lennem, mert színész vagyok…”
Renée, a rendező, akinek mindenre pontos magyarázatot kell adnia.
„Abban mindenképpen egyetértünk, hogy nem kell eljátszani a szemöldökráncolást.”
 „Ha manapság arról hallok, hogy nincsenek igazi színpadi szerzők, kínomban vigyorgok…”
Dominique, a szerző, akinek értelmeznie kell a saját művét.
„Amit szerzőként mondhatok: felejtsétek el a szöveget, és gondoljatok egyszerűen arra, milyen öröm a színpadon állni olyan keresztnévvel, amiért sok színész irigyel majd benneteket.”

Beleshetünk a teljes folyamatba: az asztali próbák, a színházi szünetek, a bemelegítés, a szerzői magyarázatok és a darab színrevitelének problémái mind sorra kerülnek.
A készülődés hihetetlen forgatagában találjuk magunkat, elmerülve a szellemes szövegben és az egész előadás-készítés energikus tébolyában.
Színházat csinálni könnyű...szerinted.
Mindenki másképp csinálná - a rendező, a színész, az író (ha még él - esetünkben nagyon is él, sőt aktívan bele is szól a folyamatba. Mi lesz ebből?
Néha a színházcsinálók a színházcsinálásról készítenek előadást – szerintünk az is az életről szól.
Mulatságos, váratlan, szívszorító pillanatok sorozata, elkészül egy előadás.
A színházat azért szeretjük nézni, mert az életünket látjuk benne viszont. Most a Klauzál Házban látható, milyen az, amikor megszületik egy előadás. Vagy nem.

Előadás 1 részben.