Etűdök géporgonára

Hogyan lehet orgonálni billentyűk nélkül? Erre a kérdésre keresi a választ a zenészekből, programozókból és vizuális művészekből álló alkotócsoport: Bolcsó Bálint, Fassang László, Nagy Ágoston, Rubik Ernő Zoltán, Samu Bence és Váczi Dániel. Haydn, Mozart, Nancarrow, Ligeti és kortárs szerzők művein keresztül fedezhetjük fel az orgona megszólaltatásának és a zenei struktúrák vizuális megjelenítésének lehetőségeit.

A 20. századi zeneszerzők között is különcnek számított a Mexikóban alkotó amerikai Conlow Nancarrow (1912-1997). Egyedisége abban állt, hogy megkerülte az előadóművészt. Nem hagyta, hogy művészi elképzelései megvalósításának fizikai korlátok szabjanak határt, így szabadon és mindenféle kétség nélkül komponálhatta meg hihetetlenül összetett zenéit, amelyek többsége lejátszhatatlan. Mármint ember által. Mert a gépzongorába bármilyen komplex zenei struktúra betáplálható, hangszíne révén pedig a többszólamúság tökéletesen áthallható, a lyukkártya nem ismer határokat. Nancarrow művészetét Ligeti György a legnagyobbaké között említette, 1951-től haláláig komponált etűdsorozatát Bach Das wohltemperierte Klavier és A fúga művészete című ciklusaihoz hasonlította. Az előre "elkészített" zenei anyag megszólaltatására a Müpa számítógép vezérelte orgonája tökéletesen alkalmas, ráadásul az egyedülálló hangzású műveket tetszőleges hangszínekkel lehet gazdagítani. Egy csodálatos elme alkotásai elevenednek meg tehát ezen a hangversenyen.