Emlékezni és emlékeztetni - A Camerata Orphica Vonószenekar koncertje (Ausztria)

A project 2008 óta járja Európa különböző országait, az Európai Unio Programjának ‘Europe for Citizens’ részeként, több mint 12 országban, többek között  Lengyelországban, Litvániában, Görögországban, Bulgáriában, Romániában és Ausztriában volt hallható.

A több koncertet felölelő project hiánypótló, hiszen nemcsak bepillantást enged a nácizmus által, 1933-1945-ig elnémított zeneszerzők munkásságába, de e sötét korszak következményeit vizsgálja, ritkán műsorra tűzött zeneműveken keresztül, egészen 1989-ig bezárólag. Minden egyes mű egy-egy hiányzó láncszem, amely a késő romantika, a századforduló és századelő zenéjét szorosan fűzi össze a mai kortárs zeneművészettel.

A budapesti hangversenyen Amaury du Closel ezúttal a bécsi Camerata Orphica Kamarazenar élén, Erwin Schulhoff, Karl Amadeus Hartmann es Mieczislaw Weinberg ritkán hallható műveit mutatja be. Az est szólistája, Korcsolán Orsolya, hegedűművész lesz.

Erwin Schulhoff (1894-1942) német zsidó család gyermekeként Prágában született, Antonin Dvorak ajánlásával került tíz évesen a prágai Konzervatóriumba. A kommunista eszmék elhivatott szónoka, a cseh avantgard,  talán legjelesebb képviselője, aki kései munkásságát a szocialista realizmusnak dedikálta. 1941-ben Prágában fogságba esett, majd röviddel azután deportálták Wülzburgba, ahol 1942-ben, tuberkulózisban halt meg.   

Az 1923-ban komponált 5 Stücke für Streichquartett (5 darab vonósnégyesre) cimű szvittjét Darius Milhaudnak dedikalta. Az öt tétel:

1.Bécsi keringő

2.Szerenád

3.Cseh népzene

4.Tango és Tarantella.

A müncheni születésű Karl Amadeus Hartmann (1905-1963) aktív antifasisztaként saját szavaival élve "belső emigrációban" vészelte át a II. világháborút.  Műveit 1933-tól a nemzeti-szocialista diktatúra betiltotta, kompozíciói, amelyek a jazz és a dadaizmus elemeit hordozzák magukban, elengedhetetlen szerepet játszanak a XX. század zenetörténetében.

Az 1939-ben komponált Concerto Funebre című műve szóló hegedűre és vonószenekarra, a kor intellektuális és szellemi reménytelenségnek állít emléket. A műben kontrasztként az első és az utolsó tételben a remény hírnökeként jelenik meg a szóló hegedű által megszólaltatott korál, Unsterbliche Opfer (Halhatatlan Áldozat).

A mű eredeti címe Musik der Trauer (Gyász-zene), amely négy tételt tartalmaz:

1. Introduction. Largo

2. Adagio

3. Allegro di molto

4. Choral. Langsamer Marsch.

Mieczislaw (Moishe) Weinberg (1919-1996) zsidó származása miatt a háború kitörésével egy időben kénytelen Lengyelországból a Szovjetunióba menekülni, ahol a sztálini antiszemitizmus áldozataként, 1953-ban börtönbe vetették.  Ekkor közeli barátja, Dimitrij Sosztakovics járt közben szabadulásáért és viselte családja gondját. Élete hátralévő részében Moszkvában élt és komponált, valamint zongoristaként dolgozott.

Különös, egyéni hangzásvilágára nagy hatással volt Sostakovics munkássága. Szárnyaló, szabad kompozíciós stílusában a modern zenei nyelv és formavilág ötvöződik, elsősorban lengyel és moldvai népzenei elemekkel, valamint  a zsidó liturgiából és tradicionális dallamvilágból merítkező motívumokkal.

Első Kamaraszimfonia Op.145

1. Allegro

2. Andante

3. Allegretto

4. Presto

Vezényli:  Amaury du Closel

Szólista:  Korcsolán Orsolya - hegedű