DOHNÁNYI, BARTÓK, BRAHMS – BERECZ MIHÁLY Lukács/3

DOHNÁNYI, BARTÓK, BRAHMS – BERECZ MIHÁLY

DOHNÁNYI Ernő: Szimfonikus percek, op. 36 
BARTÓK Béla: 3. zongoraverseny, Sz.119, BB 127 
***
Johannes BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98 

Berecz Mihály zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Vashegyi György

Életművének egyik legnépszerűbb darabját, a Szimfonikus perceket Dohnányi Ernő (1877–1960) 1933-ban írta. Az öt rövid darabból álló sorozat legfőbb jellegzetessége a karakterek változatossága, az elegancia, a humor és a színes hangszerelés. Bartók Béla (1881–1945) amerikai emigrációban, immár nagybetegen, a halál árnyékában komponálta hattyúdalát: a befejezetlenül maradt 3. zongoraverseny (1945) utolsó tizenhét ütemét a fiatal barát és tanítvány, Serly Tibor hangszerelte. A mozarti derűt sugárzó mű, melyet a zeneszerző feleségének, Pásztory Dittának szánt, a kései Bartók-stílus klasszicizálódásának dokumentuma. Bár Johannes Brahms (1833–1897) 4. szimfóniája (1884) az évszámok alapján nem kései opus, hiszen a zeneszerző ötvenegy esztendősen írta, amikor még tizenhárom év volt hátra életéből, a befelé forduló zene zárkózott-elmélkedő hangvétele mégis a késeiség atmoszféráját árasztja. A szigorú Allegro non troppo és a lírai Andante moderato őszies természetzenéje után a scherzo nyers, duhaj humorral tréfálkozik, a Bach-témát feldolgozó finálé pedig kérlelhetetlen komolyságú, archaikus passacaglia. A nemzetközi sikereket arató Berecz Mihály (1997) a fiatal korosztály egyik legkiválóbb magyar zongoraművésze, a Kossuth-díjas Vashegyi György (1970), a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítója és vezetője 2022 októbere óta áll főzeneigazgatóként a Nemzeti Filharmonikusok élén.