CZF 5 Cziffra Fesztivál, Paganini +, Balázs János, Lendvay József, Oláh Kálmán

Paganini +

közreműködik:
Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész
Lendvay József Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, Érdemes Művész
Oláh Kálmán Liszt Ferenc-díjas zeneszerző és zongoraművész

műsorvezető: Bősze Ádám

műsor:
Paganini: Caprice no. 6 (g-moll), (Lendvay)
Liszt: g-moll Paganini etűd (Balázs)
Paganini – Oláh Kálmán: g-moll Paganini etűd (Oláh)

Paganini: Caprice no. 17 (Esz-dúr), (Lendvay)
Liszt: Esz-dúr Paganini etűd (Balázs)
Paganini – Oláh Kálmán: Esz-dúr Paganini etűd (Oláh)

Paganini: Caprice no. 1 (É-dúr), (Lendvay)
Liszt: É-dúr Paganini etűd (Balázs)
Paganini – Oláh Kálmán: É-dúr Paganini etűd (Oláh)

Paganini: Caprice no. 9 (É-dúr), (Lendvay)
Liszt: É-dúr Paganini etűd, (Balázs)
Paganini – Oláh Kálmán: É-dúr Paganini etűd (Oláh)

Paganini: Caprice no. 24 (a-moll), (Lendvay)
Liszt: a-moll Paganini etűd (Balázs)
Lutoslawsky: Paganini variációk a 24. caprice-ra (Balázs–Oláh)
Paganini: h-moll hegedűverseny 3. tétel „La campanella” (Lendvay–Balázs–Oláh)

Az „ördög hegedűse”, ahogy már életében nevezték, nemcsak saját jogán került be a zenetörténet halhatatlanjainak panteonjába, hanem Liszt révén is. A huszonéves zongoravirtuózt annyira megbabonázta Paganini játéka, hogy egy egész sorozat etűdöt – összesen hatot – komponált a híres Caprice-ok témáira. Amikor 1832-ben – Paganini második párizsi útján – Liszt először hallotta, ezt írta egy tanítványának: „Naponta négy-öt órát gyakorolok! Ha meg nem tébolyodom, művészt fogsz lelni bennem. »Én is festő vagyok!« – kiáltotta Michelangelo, mikor először látott remekművet. Bár kicsiny és szegény vagyok, barátod egyre csak e nagy ember szavait hajtogatja Paganini utolsó koncertje óta. Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész! Istenem, mennyi szenvedés, mennyi nyomorúság, mennyi kínlódás abban a négy húrban!”

Amit Liszt megtehetett kétszáz éve, miért ne tehetné meg ma is egy zongorista? A kérdés annyira nem költői, hogy a koncerten Paganini eredeti műveit rögtön két tükörben is megnézhetjük: Balázs János zongoraművész a Liszt-etűdöket játssza el, Oláh Kálmán – az egyik legjobban improvizáló hazai jazz-zongorista – pedig az erre az alkalomra írt saját átiratait. Előttük Lendvay József hegedűművész húzza el az eredeti Caprice-okat – úgy, hogy maga Paganini is féltékeny lenne rá.

Főszponzor: MVM Zrt.