Cryptik bodies/Hepa

Cryptic Bodies:

Hol vagyunk mi a Vitruvius-tanulmány emberétől? Amikor a jó Leonardo éjszakánként anatómiai skicceit készítette, vajon miféle kíváncsiság vezérelte? Vajon mit talált? Mikor a kadáver megnyílik, vajon ugyanazt az arcát mutatja, mint az élő, működő testé?

Pulzáló hálózatok tömkelege rohan végig a testünkön. Keringési rendszerek, idegpályák, izomrostok halmaza vagyunk: vér, nyirok, elektromosság, hormonok, fehérvérsejtek és antitestek, izzadtság, nyál. Ugyanígy a figyelmünk is behálózza testünket és a környezetünket egyaránt. Finom, láthatatlan hálózat alakul ki körülöttünk, bármerre is járjunk. Ez a figyelem anyagtalan, mégis tapintható. Figyeljük önmagunkat, figyeljük egymást, figyeljük környezetünket. Hangzavar van a testben. Hangzavar és metálzene.
Kelemen Patrik legújabb munkájában a táncot, mint jelenséget vizsgálja. A darab egy öncélú, akaratos, szeszélyes, esetenként pedig veszélyes szubsztanciát képzel el, mely a táncosokkal és nézőközönséggel is titkos kapcsolatba lép.
A színpadon minden érintés kutat, minden tánc boncol. Minden mozdulat újabb lehetőség saját testünk működésének megértésére. Az előadók elszenvedői és megfigyelői is az eseményeknek: táncosok, alanyok, testek, emberek, érzékien szűrt
zaj. Figyelmük minden pillanatban megfigyel, letapogat, külső és belső terekben gázol. A táncosok nincsenek elfoglalva önnön reprezentációjuk forgalmazásával – erre idejük nincsen. Mozgásban vannak és figyelnek, ez a figyelem pedig egy sokrétű anyagtalan anyag – a Tánc – jelenlétét teszi fájóan kézzelfoghatóvá. A testünk a mindenünk, testünk az anyánk, testünk az ellenségünk, testünk a szeretőnk.

Társalkotók, előadók – Alja Branc, Ábrányi Krisztina, Kelemen Patrik, Sebők Cintia, Vass Imre
Kosztüm, látvány – Vass Csenge
Hang, zene – Porteleki Áron
Média, fotó – Szabó R. János, Kalicz Máté
Fény – Dézsi Kata
Mentor – Karczag Éva

Koncepció /koreográfia – Kelemen Patrik

Partnerek – Artus Stúdió, Nemzeti Kulturális Alap, Sín Kulturális Központ.
Az előadás az Arccal a halnak program és az Imre Zoltán Program támogatásával valósult meg.

Hepa:

Láthatatlan, ám elszakíthatatlan kötelékek fűznek bennünket mindenhez és mindenkihez. Világunk e számtalan kötelékekből szinte ringet von körénk, melyben újabb szálakon függünk, mozgunk, indulunk vágyaink, kötelességeink, érdeklődésünk irányait követve, azok húzásának engedelmeskedve vagy éppen ellene feszülve, s ha elérjük a küzdőtér határát, az visszahajít bennünket a létünket, cselekvésünket meghatározó szálak erdejébe.

Ez a ring azonban életünknek mindössze keretet ad, értelmet semmiképpen.
Mire vagyunk ebben a hálórendszerben – ezúttal szó szerint – kötelezve?
Van-e kiút szálainak gúzsából?

Táncosok: Bartók Tamás, Gyevnár Réka, Luca Hoffmann, Sinka Lídia, Szigethy Norbert

Díszlet: Morgana Machado Marques
Jelmeztervező: Kasza Emese
Zene: Pacsay Attila
Dramaturg: Varjasi Farkas Csaba
Mentor, világítás: Földi Béla
Fotók: Bari Attila / Bobal Photography
Videó: Bárány Péter

Koreográfus: Finta Gábor

Imre Zoltán Program a Nemzeti Táncszínház szervezésében