Concerto Grande II.

Debussy az 1906-1912 között alkotott Zenekari képekben különféle népzenék elemeit dolgozza fel. A Gigues angol, az Ibéria spanyol, a Tavaszi körtánc francia folklórt alkalmaz. A szerző legtöbb kedvvel az Ibérián dolgozott, ezt fejezte be elsőnek. Bár ő maga csak egyszer járt Spanyolország északi részén, az ország romantikus tájai és eredeti népművészete igen közel álltak hozzá. Az Ibériát eredetileg két zongorára komponálta volna, de egy szimfonikus zenekar sokkal színesebben tudta megszólaltatni elképzeléseit. A mű első tételében (Az utcákon és utakon) kasztanyetták és baszk dobok segítségével idézi fel a sevillana jellegzetes ritmusát. A második tétel (Az éjszaka illatai) habanera-ritmust alkalmaz, hasonlóképpen a harmadik tétel, amelynek címe: Ünnepnapok reggele. Az egész mű hangszerelése rendkívül érdekes.
Édouard Lalo egyetlen gordonkaversenyét 1876-ban komponálta. Első tételét, a klasszikus szimfóniák mintájára, lassú bevezetés előzi meg, amelynek zenei anyaga azonban a gyors részben is formaalkotó funkciót hordoz. A "közjátéknak" nevezett lassú tétel maga is tartalmaz egy közjátékot, a kíséret ostinato képlete fölött elsuhanó scherzo-szakaszt. Lassú bevezetéssel kezdődik a zárótétel is: a gordonka recitativójával. A gyors főrészben a d-moll hangnem D-dúrba vált át. A versenymű mindhárom tételében szembetűnik a szólóhangszer zenei anyagának önállósága, amelyet mindvégig megőriz, miközben a formát a zenekarral közösen alakítja ki.

(Forrás: Pándi Marianne: Hangversenykalauz)

Műsor:Elgar: In the South „Alassio” op.50
Lalo: Csellóverseny op.76
R. Strauss : Don Quixote op. 35.

Vezényel: Leon Botstein
Közreműködik: Perényi Miklós