BUDAFOKI/1 - DOBOS // BEETHOVEN // MUSZORGSZKIJ // HOLLERUNG

BUDAFOKI/1 - DOBOS // BEETHOVEN // MUSZORGSZKIJ // HOLLERUNG

műsor:
Dobos Dániel: Sylvanus
Beethoven: Hármasverseny
Muszorgszkij – Ravel: Egy kiállítás képei

előadók:
Vizeli Máté – hegedű
Soltész Ágnes – hegedű
Kószás Ágnes – cselló
Réti Balázs – zongora
Vezényel: Hollerung Gábor

Dobos Dániel Sylvanus című műve hegedűre és szimfonikus zenekarra íródott, és 2019 májusában hangzott el először a szerző mesterdiploma koncertjén, a Zeneakadémián. Dobos Dániel, fiatal kora ellenére már rangos díjak tulajdonosa, 2018 novemberében Drumul Dracului című művével megnyerte a Bartók Világversenyt. A moldvai táncdallamra épülő zongoradarabbal érdemelte ki 2019. február végén a Junior Artisjus-díjat is. A mai este szólistája Vizeli Máté népzenetanár, aki 2018-ban Prima Junior díjat vehetett át, és ugyanebben az évben saját művével, a Kalotaszegi szonátával nyerte el a A Magyar Zeneszerzők Egyesülete Kodály születésének 135. évfordulója alkalmából hirdetett pályázatán az első helyezést. (Érdekesség, hogy ugyanezen a versenyen Dobos Dániel lett a második helyezett Vale /Istenhozzád című négy népi énekesre és nagybőgőre írt kompozíciójával.)

A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a “sinfonia concertante” egyre kisebb jelentősséggel bíró műfajának kései példája, Beethoven egyetlen kompozíciója e műfajban. Az induló karakterű nyitótétel, a kifejező Asz-dúr Largo és a táncos Polacca tematikáját mindvégig meghatározza a pontozott ritmus jelenléte. A mű érdekessége, hogy Beethoven – nála egyébként szokatlan módon – figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedűt és a gordonkát ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.

Muszorgszkij egyik legismertebb műve az Egy kiállítás képei, jellegzetesen orosz zene, a programzene mintapéldája. A mű tulajdonképpen ciklussá fűzött karakter darabokból áll, amelyeket a szerző előző évben elhunyt építész-festő barátjának, Viktor Hartmannak posztumus kiállítása ihletett 1874-ben.