Béres Márta One Girl Show - a Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka

Egy csodálatos vajdasági színésznő életének mozaikképei. A Béres Márta One-Girl Show reális és szürreális, vagány és üde színfoltja a Kosztolányi Dezső Színház repertoárjának – egy szerethető, izgalmas utazás a túlzások és realitások talaján.

„Nincs izgalmasabb, mint egy emberi történet, egy ember élete. Bárkié. Azt mondják, mindenki a saját regényét írja. Miért kellene extrém életeket venni példának, amikor mindenki élete egy hihetetlen történet, amit érdemes meghallgatni? (...) Nagy levegőt kell venni és... Nagyon jó pillanat, amikor megérzed, hogy nincs mitől félned, mert akik ott vannak, ugyanolyan emberek, mint amilyen te vagy. Hasonló félelmekkel, hasonló örömökkel... Egyébként a színpad, mivel feljebb van, azt sugallhatja, hogy az odafönn egy külön világ. De mi van, hogy ha átnézel a rivaldán? Nem olyan borzasztó az, nem olyan félelmetes dolog." Béres Márta, Magyar Szó

Szereplő: Béres Márta

Zenei válogatás: Urbán András
Jelmez: Béres Márta, Ledenyák Andrea
Tánc: Gazsó Tibor
Rendező: Urbán András

Koprodukciós partner: MASZK Egyesület
Támogató: Nemzeti Kulturális Alap, Szabadka Város


“Kiáll, jön-megy, tenyerével színpaddeszkát csapkod, leül, kinéz, kérdez, rázom a fejem. Vonul, kúszik, félmeztelen leül, apa csontvázával meghitten társalog, fölnéz, gyomorsava van, piros fényű táncban angyalszárnyakat rajzol maga köré, meghajol. Mérges. Szomorú. Örül. Beszél. Ránk mérges, miattunk szomorú, nekünk örül, hozzánk beszél. Egyfolytában, gyorsan mesél életfoszlányokat, mindeközben Béres Márta is meg nem is, másik Béres Márta is meg nem is. Arcai a szerencsés fényjátéktól csak még valóságosabban váltakoznak, a 15 éves forma tündértől a 35–40 éves, meggyötört, megviselt anyáig mindenféle nőtípus, életfázis megjelenik előttünk." Török Arnold, Magyar Szó


"Üres, díszletmentes színpad. Feszült várakozás, vibrálással teli levegő. One Girl Show, kellékek nélkül? Merész. Díva kell legyen, 100 százalékig, különben nincsen show. Provokatív, lélekbehasító kell legyen, különben nincs katarzis. Ott kell lebegjen köztünk, ruhát libbentve minden sóvár szempár előtt, harsányan, érzékien, cirmosan. A femina-dorombolás oroszlánkörmét kell éreznünk! A harisnyakötős vampot, a tüllszoknyás lélekvámpírt, az önmaga nőiességét felszabadító "orleansi szüzet. (…) Szeretünk. Pállott hálószobánk titkos vágya lettél. 100% nő. Belédzúgtunk. Színházat csináltál. Egyedül..." Büki László Harlequin, Vaskarika.hu