BEMUTATÓ - A SÁRKÁNY KERTJE / A TÁVOLSÁG MECHANIKÁJA

Rózsavölgyi Zsuzsa - A sárkány kertje

Alkotók és előadók:
Busa Balázs, Csasznyi Blanka Flóra, Britt Kamper, Kelemen Patrik, Rab Alexandra, Újvári Milán
Zeneszerző: Sáry Bánk
Koncepció konzultáns és szöveg: Horváth Márk
Mentor: Zsigó Anna
Koreográfus: Rózsavölgyi Zsuzsa

Az előadás a racionalitás és az antropocentrizmus dekonstrukcióján keresztül egy embertelenített mozgásformák töredezett anarchitektúráját alkotja meg, amely folyamatosan tovább lendül szokatlan és idegen megnyilvánulások felé. Felgyorsuló rizomatikus kúszónövény-mozgások simulnak hozzá a testtől elidegenedő protézisekhez, miközben a poszt-humán valóság káoszában arctalan lények bukkannak fel. A félelem azonban nem bezáródáshoz vagy elutasításhoz vezet, hanem egy megnyíláshoz, az emberi test mozgásának radikális plaszticitásának szenvedélyes színreviteléhez.



Mészáros Máté - A távolság mechanikája

Alkotók, előadók: Mészáros Máté, Jenna Jalonen, Vadas Zsófia Tamara
Zene: Porteleki Áron
Mentor: Bakó Tamás
Producer: SÍN Kulturális Központ
Koreográfia és térkoncepció: Mészáros Máté

Mészáros Máté A távolság mechanikája című előadásában a statikus és dinamikus testek térben való elhelyezése és mozgatása, az összeillő és össze nem illő rendszerek egy térbe zsúfolása, valamint a testek között keletkező távolság vizsgálata kerül a középpontba. E problémakör érzékeltetésére a koreográfus eszköze a megfelelő mozdulat megtalálása,  azaz az absztrakció fizikai testre való lefordítása.
 
A térben elhelyezkedő testek találkozásának a variációit mutatjuk be, és ezáltal szeretnénk beindítani a szabad értelmezés lehetőségét a nézőben. A társadalmi és személyes kontextusból kiragadott epizodikus események reprezentálnak érzelmi, morális vagy intellektuális szituációkat.

A Nemzeti Táncszínház újonnan kialakított előtere remek lehetőséget ad mindezek vizualizációjára: variatív, nem szokványos színházi tér, amely helyet ad az új befogadói nézőpontok megszületésének, ezzel is rétegezetten érzékeltetve a távolság mechanikáját. Az előadás még egy további nézőpont mentén válik érzékelhetővé: a Porteleki Áron által készített hangtereken keresztül, ahol nem csak a fizikális térérzékelésünk, hanem a gondolati tereink is aktivizálódnak.

A három igen különböző háttérrel rendelkező előadó (egy klasszikus balett képzésben részesült, egy néptáncos alapokkal rendelkező és egy célirányosan kortárs technikákkal képzett táncos) és a zenész olyan közel merészkedik egymás személyes tereibe, ami által a befogadók eltávolodhatnak szokványos értelmezési kényszereiktől. A testek itt nem  performatív képességük, hanem plasztikus, folyamatosan formálható anyagszerűségük miatt képzőművészeti perspektívába helyezik a táncot.

Támogatók:NKA Imre Zoltán Program, SÍN Kulturális Központ