Beliczai Balázs, Mogács Dániel, műsorvezető: Szobácsi Gergő

Beliczai Balázs:

Magyarország egyik piacvezető stand-up komikusa. Mindig ügyfélorientált, közönségcentrikus. A szektor legdinamikusabban fejlődő szereplőjeként a prémium minőség elkötelezettje. Tavaly az utolsó negyedévben már 88%-kal volt poénosabb! Előadóművészi portfóliójában viccek, paródiák, zenés gegek. Szókimondó humorista: számára nem léteznek tabu témák, kivéve a kakilást. Tapasztalat és tudás ötvöződik kulturált produkcióiban, a legtrágárabb szavak közül pedig sose hagyná el a száját a ***. A humor sugárhajtású atombombája, aki nem ismer lehetetlent, ha jól megfizetik. Sikerének titka a folyamatos fejlesztés és nyitottság - egy szóval: ***jó! :)

Mogács Dániel:

Színésznek készült, és ennek ellenére az is lett. Gyerekként talán ő volt az egyetlen, aki szerette volna E.T.-t valóban a Földön kívül tudni. A művészet nem csak szívügye, de genetikailag kódolt öröksége is.

Paranormális állatbarát, vagyis magyar származású mentalisták és látványos természetfilmek főhőseinek hiteles megformálója, aki sokáig távolságtartóan méregette a duma-színpadot, mielőtt magáévá tette.

Örül, hogy van társadalom, mert tudja kritizálni.

A magyar színházi kabaré újraélesztésén munkálkodó színész, humorista, rendező, mester-bábos. Brendon, a susogós mackó rendezője, mozgatója, hangja, a Kétfarkú Kutyapárt ex-polgármesterjelöltje, Dr. Mogács, a frissen megválasztott Köztársasági Elnök valóságos alteregója. A Munkaügyek Jóbejtje.

Az önálló estjének szereplője. A fiának az apja. Az anyjának a gyermeke. A kutyájának gazdája.

Szobácsi Gergő:

A Dumaszínház társulatának tagja, Szobácsi Gergő üdvözli Önt! Harminc éves vagyok. Amúgy 31 lennék, de egy évig beteg voltam. Sok mindennel próbálkoztam, mielőtt humorista lettem. Szerettem volna szakács lenni, mert a tévében mindig azt láttam, hogy amit elkezdenek főzni, abból találnak egyet készen a sütőben. Próbálkoztam az építőiparral is, mert az kicsit hasonlít a stand up-ra. Ott is egy dolgozik, a többiek meg csak nézik. A humorista szakmát egy barátomnak köszönhetem, aki mindig belőlem akart meggazdagodni. Ha főztem valamit, akkor éttermet akart nyitni, ha csináltam, mondjuk egy koktélt, akkor meg kocsmát. 2010-ben meséltem neki egy viccet, és most itt vagyok! Örülök, hogy így alakult, mert embereket nevettetni jó. És néha még ők is élvezik.