Bécsi klasszikusok II.

Mozart hat Haydn‐nek ajánlott kvártettel - az1783-ban írt B-dúr Jagd-Quartett a negyedik ebben a sorozatban –tiszteleg a nagy mester előtt. „Hosszú és fáradságos munkafolyamat volt“, jegyzi meg Haydn‐nek írt ajánlásában. A „Vadászat“ cím szóval valószínűleg nem tőle származik, az első tételt indító kürtfanfárra emlékeztető kezdés és a hatnyolcad ütemek galoppozást imitáló ritmusa adta a későbbi elnevezés ötletét.

A 18. század egyik legnépszerűbb új zenekari formája, a Sinfonia Concertante. A szimfonikus tuttival concertáló ‐ beszélgető több szólóhangszerre komponált műfaj a hercegi udvarokból lassan kiszoruló nyilvános koncertek élményvilágát felfedező „zeneipar“ egyik kedvencévé vált. Mozart 1779‐ben Párizsból Salzburgba hazatérve írja az Esz-dúr Sinfonia Concertante‐t hegedűre, brácsára és zenekarra.

A szólóhangszerek egymás után ismételt azonos melódiáit párbeszédszerűen követő zenekari szólamainak egysége különös fénnyel izzik az új műfajt briliánsan kezelő Mozart kompozíciójában. 1808-ban Sigmund Anton Steiner kottaíró, kiadó műhelyéből került elő a Sinfonia Concertante Grande Sestetto címen hat szólóhangszerre átírt, a szakembereket mai napig ámulatba ejtő változata, amely egyedülálló lehetőséget ad az előadóknak a teljes zenekari hangzást sem hiányolva a mű kamarazene karakterét kiemelni.

„Nyugtalan a szívem, a fejem megzavarodik“, írja Amadeus atyjának, Leopoldnak egy 1782 júliusában írt levelében. Miközben a Szöktetés a szerájból opera fúvós szólamait rendezi, a c-moll szerenádon dolgozik, valamint az augusztusi esküvőjére (Constanze Weberrel) készül, apja sürgeti leveleiben, hogy a salzburgi polgármester, Sigmund Haffner szerenád megrendelését gyorsan teljesítse. Végül szimfónia lett szerenád karakterrel, mint ahogy Alfred Einstein számol be a műről a 20. században. Egy évvel később 1783-ban az apjának írt levelében csodálkozva jegyzi meg Mozart: “Az új Haffner szimfónia engem is nagyon meglepett. Ma már egy hangra sem emlékszem belőle, ahogy hallom, nagy sikert aratott“. Ebben az időben rendszeresen változtatták a leírtakat, vagy húztak ki tételeket a zeneszerzők. A mű keletkezésekor sokszor még nem volt világos a végeredmény formája. A megkérdőjelezhetetlen műalkotás szentsége későbbi korokban forrott sérthetetlen egységgé. Mozart egy vándor volt a Világok között?

Műveinek értelmezésében azokra az alapigazságokra találunk rá, ami korunkban mind aktualitást nyer. A boldogság és társadalom, a természet és értelem egységének keresése, valamint az antidiktatórikusan beteljesülő teljesség vágya, mint ahogy üzeni is Mozart - „untotalitärer Totalität” - legbensőbb álmaiból az utókornak!

Műsor:

W. A. Mozart: B-dúr ("Vadászat") vonósnégyes, K. 458
W. A. Mozart: Esz-dúr Grande Sestetto Concertante, K. 364
W. A. Mozart: D-dúr ("Haffner") szimfónia, K. 385

Közreműködik: Alexáné Kardos Ildikó, Erdélyi Zoltán, Kissné Galuska Anikó, Décsi Zsuzsanna, Bényi Tibor, Bíró Ferenc, Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Bényi Tibor