Baráti Kristóf és a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Haydn: C-dúr hegedűverseny, Hob. VIIa:1
Vivaldi: A-dúr („Il rosignuolo”) hegedűverseny, RV 335a
Vivaldi: D-dúr („La pastorella”) hegedűverseny, RV 95
Vivaldi: G-dúr („Alla rustica”) hegedűverseny, RV 151
 
Ysaÿe: Les Neiges d'antan, op. 23
Sibelius: Szvit hegedűre és vonósokra, op. 117
Arvo Pärt: Fratres
Saint-Saëns: Bevezetés és rondo capriccioso

Magyarország legnagyobb múltú kamarazenekara, amelyet 1963-ban a legendás Sándor Frigyes alapított, a 20. század és napjaink legnagyobb muzsikusaival koncertezett rendszeresen, valamint készített lemezeket - eddig több mint kétszázat. Ezen a hangversenyen a Kossuth-díjas Baráti Kristóf muzsikál a zenekarral, az a fiatal hegedűművész, akinek játékáról a tekintélyes brit szaklap, a Gramophone kritikusa azt írta, hogy ugyanolyan kiegyensúlyozottan játszik, mint Heifetz, ám jobban odafigyel a hangszín és a szenvedélyes hajlítások finomságaira.

Baráti művészi profilját a csillogó virtuozitás és a mély zeneiség ritka kettőssége jellemzi, ezt tükrözi a több különlegességgel kecsegtető műsor is. A fiatal Joseph Haydn C-dúr hegedűversenye mellett, amelyet a zeneszerző az Esterházyak udvari koncertmesterének írt, hallhatunk természetzenéket: Vivaldi három concertóját és Jean Sibelius falusi jelenetet, tavaszi estét, nyári hangulatot érzékletesen megjelenítő alkotása.

A Hubay-kortárs zeneszerző-hegedűművész Eugène Ysaÿe - akinek ördögi nehézségű szólószonátáit Baráti Kristóf lemezre vette - ezúttal Villon egyik balladájának híres záró sorára utaló ([de hol van] a tavalyi hó) művel képviselteti magát, míg Camille Saint-Saëns tollából a bámulatos virtuozitásáról ismert hegedűs fenomén, Pablo de Sarasate számára komponált és ennek megfelelően bravúros mű szólal meg. Napjaink egyik legelismertebb zeneszerzője, az észt Arvo Pärt az őrjöngő mozgalmasságot átszellemült csendességgel társítja méltán népszerű kompozíciójában, mert - mint vallja - az emberben a pillanatnyi és az örökkévaló küzd egymással.

Rendező: Müpa