Bálint András estje: Heltai naplója

„Öregkoromba kezdtem ezt a verset, Ezerkilencszáznegyvennégybe volt, Förtelmes év! Az ország haldokolt, Jöttek reá vad, égető keservek.” Így kezdi Heltai Jenő – eddig kiadatlan – ostromnaplóját, majd folytatja: „Ezek a kusza följegyzések napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben.” Heltai beszámol a hétköznapi borzalmakról, és bár megjárta a csillagos házakat és a Gestapo börtönét, mégis bájos humorral és öniróniával mesél, anekdotázik. Felidézi ifjúságát, a boldog békeidők Budapestjét, elhangzanak korabeli sanzonok és a János vitéz dalaiból is néhány (a zongoránál Darvas Ferenc). Emlékezni kell és nem szabad felejteni, állapítja meg, bár „unokáink nem fogják ezt a kort megérteni”.

„Egyszer már készítettem egy Heltai-estet, ami helyes, bájos verseket, dalokat, sanzonokat vonultatott fel. Olyanokat, mint a Mert dalaimnak… De most egy egészen más jellegű produkcióra készülök. Az ostromnapló olyan szemszögből mutatja be 44-et, ami szerintem teljesen ismeretlen számunkra. A zsidó származású Heltai az üldöztetés idején már 73 éves volt, a teste, a lelke, az agya mégis mindent kibírt és végig humorral szemlélte a saját kalandjait. Ez lenyűgözően groteszk írásokat eredményezett. A stílusát jól szemlélteti az, amikor lejegyzi, hogy a rádióban a János vitéz daljátékot éneklik az ő szövegeivel és hozzáteszi: „Nekem nem szabadna hallgatnom, mert le kellett adnom a rádiómat.” Ez a helyzet is Örkény István tollára méltó, mint a legtöbb történet, ami Heltaival megesett.”

Közreműködik: Darvas Ferenc
Dramaturg: Hárs Anna
Munkatársak: Dudás Zsuzsa, Kövesy Károly, Széplaki Nóra
Rendező: Deák Krisztina

Belépőjegy: 1500 Ft, SZTE igazolvánnyal: 1000 Ft

Az előadás után beszélgetés az alkotókkal, beszélgetőtárs Balog József újságíró.