Az ingolstadti invázió

Rendező: Szilágyi Bálint
Osztályvezető tanárok: Börcsök Enikő, Zsótér Sándor

Marieluise Fleisser: Ingolstadtban született (1901), ott is halt meg (1974). Leginkább ott is élt. Szülei kereskedők. Regensburgban, az Angol Kisasszonyok internátusában nő fel. 1919-ben Münchenbe kerül, színháztudományt tanul. Itt megismerkedik Brechttel. A hatására írni kezd, drámákat. Természetesen Ingolstadtról. A második drámájának berlini bemutatóját Brecht rendezi. 1929-ben. Óriási botrány. A szerzőt erkölcstelenséggel vádolják. Különösen az ingolstadtiak. Fleisser szakít Brechttel és abbahagyja az írást. Visszatér: Ingolstadtba.

Ingolstadt egy kis város, a Duna partján. 1926-ban pionírok érkeznek ide, hogy megépítsenek egy hidat a Duna fölött. A pionírok megjelenése teljesen felkavarja a kisváros életét. Ezt Fleisser meséli Brechtnek, akit lát fantáziát ebben a történetben. Írja színpadra ezt az inváziót, javasolja Brecht. A darabnak ne legyen igazi cselekménye. Legyen olyan, mint egy autó: álljon különböző alkatrészekből, de mégis lehessen vele menni. Fleisser szót fogad. Sétálni megy a pionírokkal, tapasztalatokat gyűjt.

A történet középpontjában Alma és Berta áll, két cselédlány. Körülöttünk csupa férfi: polgárok és pionírok. Berta beleszeret az egyik pionírba, Korlba. Alma prostituáltnak áll. A város tornaegyesületének fára lenne szüksége, hogy építsenek egy stéget. De nem kapnak a várostól. Ezért ellopják a hídra szánt fát a pioníroktól. Az őrmester tanácstalan. Korlt gyanúsítja a lopással, de nem tudja rábizonyítani. Egy városi ünnepségen megalázza mindenki előtt Korlt. Korl elhatározza, hogy bosszút áll az őrmesteren.  Hogy az őrmester megint bosszút állhasson Korlon. Csakhogy a bosszú egyre kegyetlenebb. És az egész levét azok isszák meg, akiknek ehhez semmi közük: a civilek. Példázat az erőszakról. „Ingolstadt bármelyik másik város is lehetne.” Írja Fleisser. Akár még Budapest is.