Az ember arcai

Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen
Koreográfus: Vadas Tamara
Vezényel: Szabó Sipos Máté

Az est központi darabja Francis Poulenc két nagyszabású, emblematikus kóruskantátája az Unsoir de naige (Egy havas este) és a Figure Humaine (Az emberi arc), mely Paul Éluard II. világháború alatt született szürrealista költeményeire íródott. Megdöbbentő és egyben felemelő gondolatok életről-halálról, gyarlóságról, magányról, félelemről, szeretet- és szabadságvágyról. A saját magának kiszolgáltatott ember keservéről, reményéről, élni akarásáról és humanizmusáról, mely a művet záró híres „szabadságversből” is árad. Ezekhez társulnak Jeremiás próféta siralmának éghez fohászkodó szavai Thomas Tallis motettáinak csodálatos XVI. századi hangján és David Lang különösen megindító mai nyelvezetén keresztül. E két korszak zenei világa egyesül a nemrég elhunyt kiváló svéd zeneszerző Sven-David Sandström Hear my prayer O Lord (102. zsoltár) kezdetű motettájában, mely Henry Purcell művének megrázó erejű parafrázisa. Mindezek a gondolatok az esten nemcsak zenében, de ahhoz szervesen kapcsolódó kortárstánc-értelmezésben, Vadas Tamara koreográfiájában is megjelennek, két táncművész közreműködésével.