A revizor

Veszélyben tehát a rend - az a rend ami a megvesztegetések, a kölcsönös szolgálatok, megalkuvások, sikkasztások által, fáradságos munka révén, már oly régen felépítettek.A revizor 1836-os premierje heves tiltakozást váltott ki hivatalos körökből, minek hatására Gogol emigrált, ettől függetlenül - vagy tán éppen ezért - ez a mű garantált siker ma is.

„Gogol A revizor-ja egy új drámai műfajnak, a tragikus farce-nak volt úttörő felfedezése. A komédia állandó és legősibb cselekménye, az antik komédiától a commedia dell'arte-ig, a vaskos népi bohózatoktól Moliére-ig két ház összeütközése. Az egyik az erényé és a rendé, a másik a féktelen élvezeteké. Az egyikben a család lakik, a másikban azok találkoznak, akik a családot és a rendet veszélyeztetik. Időnként azonban sajátos komédiákkal van dolgunk: ezek olyan anekdotákon alapulnak, amelyekben azonnal feltárul az abszurditás reális volta és a realitás abszurduma, a lidérces álom komikuma és a komikum lidércnyomása. Kiváltképp igaz ez A revizor-ra, az első tragikus farce-ra. Mihelyst az idegen belép az erény és a tiszteletreméltóság házába, lehullanak a maszkok. A pater familias vén kéjencnek és zsugori zsarnoknak bizonyul, felesége csak udvarlóra vár, leánya megszökik szerelmesével, fia már jó előre elzálogosította örökségét. A revizorban a város atyja és a helybéli előkelőségek az első jelenettől a korrupció maszkját viselik. Gogol sorra visszájukra fordítja a hagyományos vígjáték eljárásait.
A nagy komédiák mindig tükröznek valamit, ám A revizor az első és bizonyára az egyetlen darab, amelyben a komédia tükrözési funkciója teátrálisan is realizálódik. Amikor A revizor záróképében a polgármester és a notabilitások hatalmas bábukként megmerevednek, maga a tükör is megdermed. Ebben a pillanatban a nézőtér színpaddá és a színpad nézőtérré válik. A revizorban a rend és a hatalom háza egyszersmind a rettegés háza is. A darab ősbemutatóján zsúfolásig telt a nézőtér: mindkét ház képviseltette magát. "Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!" A komédia e legpompásabb mondatát, melyet a polgármester egyenesen a közönség arcába kiált, Gogol a premier után írta a darabhoz."
Jan Kott