A mizantróp - Katona József Színház

A mizantróp
Katona József Színház

Alceste: Két seb a két szemem. Ez a világ rohad.
Nem merek szétnézni, mert elhányom magamat.
Kétségbeesek és beteg leszek,
ha látom, hogy élnek az emberek!
Gyáva hízelgés, árulás, szennyes önérdek,
jogtiprás és csalás – amerre nézek!
Torkig vagyok! Majd’ szétvet az utálat.
Már nekimennék az egész világnak.

Philinte: E sok hiba, ami annyira lázít,
egyszerűen természetünkből fakad,
és lelkem semmivel jobban nem háborog,
ha látok egy aljas, érdekhajhász csalót,
mint azon, hogy a keselyű véres húst zabál,
hogy a majom pimasz, és dögevő a sakál.

„Molière bölcsebb volt Alceste-nél is, Philinte-nél is. De nagyon keserű bölcsesség volt az övé. A konfliktus megoldatlan, és nem is lehet rá megoldást találni. Végül is már nem az intellektuális érvek felsőbbségéről van szó, hanem választásról. Alceste úgy dönt – Racine hőseihez hasonlóan –, hogy nem hajlandó elfogadni a világot. A komikus alakból tragikus hős lesz. Ez a látszólag objektív darab ugyanakkor Molière legszemélyesebb műve. Alceste Molière helyett választ. Molière tudta, hogy egy színházigazgató nem menekülhet el a vadonba. Ismerte Philinte valamennyi érvét, de az bizonyos, hogy Alceste szerepét írta meg első személyben. Molière őt saját vereségének tudatával is megajándékozta.” – Jan Kott
„Jobbat nem tudtam írni, és bizonyos, hogy nem is fogok” – írta Molière A mizantrópról, amelyet 1666-ban mutatott be a társulata. „A mizantrópot ötvenévente újra kellene írni” – mondta a darabról Diderot egy évszázaddal később. A Katona másodszor tűzi műsorára a darabot: az 1988-ban, Cserhalmi György és Udvaros Dorottya főszereplésével bemutatott előadást Székely Gábor rendezte. Ahhoz az előadáshoz készült Petri György új fordítása, amelyet most egy-két ponton Petri barátja és költőtársa, Várady Szabolcs igazított át.