A Két Lotti (balett színdarab) Szergej Prokofjev zeneművei alapján

Sergej Prokofjev művein keresztül:
Mi történik akkor, ha két ember, akik soha nem találkoztak, mégis ugyanazt a mozdulatot hordozzák magukban?
A két Lotti balettváltozata Erich Kästner ismert történetének nem elbeszélő, hanem érzelmi és mozgásbéli újra értelmezése. Az előadásban nincs szó, nincs narrátor, nincs külső szereplő: két lány teste, ritmusa és emlékezete mesél.
A darab középpontjában az azonosság és különbözőség kérdése áll. A két Lotti egyszerre tükrei és ellenpontjai egymásnak. A balett nyelve lehetővé teszi, hogy mindaz, amit szavakkal nehéz kimondani – a hiány, a kíváncsiság, a féltékenység, az összetartozás – mozdulatban öltsön formát.

Zenei világ:
Az előadás teljes zenei anyaga Szergej Prokofjev műveiből épül fel. Prokofjev zenéje különösen alkalmas erre a történetre: játékos és drámai, ironikus és lírai egyszerre.
Zenéjében az egyszerű dallamok mögött mindig ott rejlik a feszültség, a kérdés, az elmozdulás lehetősége – akárcsak a két főszereplő kapcsolatában.
A válogatás Prokofjev balettjeiből (Hamupipőke, Rómeó és Júlia), valamint kamaradarabjaiból (Visions fugitives, Gyermekzene) áll össze. A jól felismerhető zenei karakterek segítik a fiatalabb nézőket a történet követésében, míg a felnőttek
számára mélyebb érzelmi és zenei rétegek tárulnak fel.

Koreográfiai koncepció:
A koreográfia alapja a duett dramaturgia. A mozgásanyag gyakran tükörszerű:
Azonos lépések, elcsúszó hangsúlyok, késleltetett válaszok jelennek meg. A darab előrehaladtával a teljes szinkron fokozatosan felbomlik, majd egy új, érettebb egység
jön létre.
A klasszikus balett technikája végig jelen van, de kortárs mozgásminőségekkel egészül ki. Ez a kettősség – klasszikus forma és modern gondolkodás – tükrözi a történet lényegét is: Ugyanabból az alapból két külön személyiség bontakozik ki.

DRAMATURG: Lukács Kálmán

KOREOGRÁFUS-TÁNCMŰVÉSZEK:
Lukovszki Melitta
Turschl Csenge