A hetvenkedő

Ahogyan a mesékben, mítoszokban, úgy a színházban is kialakult az igazságérzet igénye az emberekben, szerettek volna legalább a képzeletben, vagy a színpadon igazságot tenni az őket ért sérelmekért. Kialakítottak egy karaktert, akin úgymond elverhették a port, akit megleckéztethettek, s ezen nevetni lehetett, megszabadulva az előadás idejére a feszültségektől, örülni a boldog végnek, a mérleg kiegyenlítődésének, ha ezt a hétköznapi életükben nem is mindig tudták elérni. Megtette az ügyes szolga, akivel együtt érezhetett mindenki. Később ugyanez a karakter lesz főhős az olasz reneszánsz vígjátékokban, Goldonitól Moliére-ig.
A Békéscsabai Jókai Színház előadása is a kisember győzelmét ünnepli majd az igaztalan tehetős felett, de sem a római, sem a reneszánsz hagyományokat nem eleveníti meg. Más irányt keres a bemutató. A némafilm hagyományait veszi elő, ahol ugyancsak megtalálható a gőgös és a szerény, a gazdag és a nincstelen, az igaztalan és egyenlőtlen küzdelme, a boldog befejezés ígéretével, szinte már a lehetetlenségig eljutatott megoldásoktól kísérve. A burleszkben nem kicsit, hanem vaskos módon állnak bosszút, vagy csapnak be valakit, verekednek, esnek-kelnek. "Jól elagyabugyálják egymást."
A Jókai Színház bemutatója a némafilmek világába helyezi Plautus vígjátékát. A nagy gesztusok, nagy sírások, nagy nevetések rendszerébe, ahol a kifejezés alapvetése a túlzás. Ez egy túlzó játék lesz, a hiúság és gőg elrajzolt játéka.

Súgó: Bányai Ágota
Ügyelő: Simon József
Játéktér: Fekete Péter
Jelmez: Petrovszki Árpád
Díszlettervező-asszisztens:
Jelmeztervező-asszisztens:
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Zongora: Gulyás Levente
Rendezőasszisztens:
Kiss Katalin

Rendező: Réczei Tamás