A hét asszonya

E hét nő persze egy nő s az egy persze hét és több. Ami összeköti őket, az egyrészt a nyelv, másrészt a színésznő maga, s persze a nagyon egyszerű »hordozható« tér, ahol-amelyben megtörténnek. Amúgy ez egy presszó-kocsma-kávéház tere, egy elnyűtt zongora körüli kicsi tér székkel, asztallal, alkalom a beszédre, emlékidézésre, kitárulkozásra, és persze a játékra. Megszólal a sikeres üzletasszony, a kézimunka-előrajzoló, a pecsenyesori pincérnő, a bárzenész, a villamoskalauznő és végül »maga« a színésznő – nem sorolom, az anyag, a nyers változat kész, persze még össze kell húzni elhangzó mondatokká, így nem tudhatom még pontosan, kik lesznek, kikké válnak, ha mint szerep megkapják mindhárom dimenziójukat. Tán ezért foglalkoztat ennyire, hogy megtudjam, Csákányin keresztül tudjam meg, kik is ők. Kik is vagyok én bennük?”
                                                                               Parti Nagy Lajos

„Engem az tesz boldoggá, ha részese lehetek egy dolognak, egy vállalkozásnak. De elengedhetetlen, hogy azt a dolgot – ügyet, közösséget – én válasszam ki. Ragaszkodom ahhoz, hogy a sorsom az én kezemben legyen. Hogy magam dönthessek.”
                                                                               Csákányi Eszter