6. Madaras Gergely és Camille Thomas-Kruppa Bálint

Magyar és angol késői romantika mesterművei

Bartók: I. rapszódia, Sz. 86, BB 94a
Bartók: II. rapszódia, Sz. 89, BB 96a
Dohnányi: Ruralia Hungarica, op. 32
Butterworth: A Shropshire Lad
Elgar: e-moll csellóverseny op. 85

Közreműködik: Camille Thomas /cselló/, Kruppa Bálint /hegedű/
Savaria Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Madaras Gergely

Bartók: 1. és 2. rapszódia

Bartók Béla (1881-1945) két különálló kompozícióját az eredeti, hegedű-zongora változatban 1928-ban írta, majd 1929-ben készült el a művek zenekari kíséretes verziója. Az 1. rapszódia bemutatása Szigeti József, míg a 2. rapszódia első előadása Székely Zoltán nevéhez köthető. Mindkét darab azonos szerkesztésű: a kéttételes forma első eleme egy “Lassú”, amit egy “Friss” követ. A „Lassú” tételek dallamait Maros-Tordában hallotta Bartók, a „Friss” tételek zenei anyagát szatmári, temesi és rutén gyűjtésből válogatta. Fontos szerepet juttat az ütőhangszereknek, a kíséret szimfonikus jellege új köntösbe öltözteti a motívumokat, témákat.

Dohnányi: Ruralia Hungarica

Dohnányi Ernő (1877-1960) műve, a Ruralia Hungarica három változatban készült: szólózongorára (Hét darab, op. 32.a), zenekarra (Öt darab zenekarra op. 32.b), valamint hegedűre és zongorára (Három hegedűdarab, op. 32.c). A zenekari változatot 1924-ben mutatták be Budapesten a zeneszerző vezényletével. Szabadon ritmizált oboaszólóból alakul a rubato dallam, az első tétel főtémája. A másodikban az induló jellegű dallamot a teljes zenekaron halljuk, majd a fafúvósokon hangzik fel, a népdalszerű témát a klarinétosok mutatják be. A harmadik tétel a barokk concerto grosso mintájára, a szólóhangszerek és a teljes együttes között megosztva szólal meg. A negyedik tétel lassú, melankolikusabb világát az egyetlen témára épülő tarantella zárja.

Butterworth: A Shropshire Lad

George Butterworth (1885-1916) angol zeneszerző 1912-ben írta zenekari rapszódiáját. A Somme-i csatában fiatalon meghalt, tehetséges komponistának egyik legismertebb műve ez, melyben mély érzésekkel teli, szomorú magányát fejezi ki. A finom hangzású, panaszos hangvételű alkotásban fontos szerepet kapnak a fafúvósok és a szóló hegedű.  A rézfúvósok csak szenvedélyesebb, drámaibb hangulatot adnak  a lírai világ szomorúságának. Halk dobütés-koppanások zárják le a megindítóan érzékeny művet.

Elgar: e-moll csellóverseny

Edward Elgar (1857-1934) brit zeneszerző utolsó jelentős műve az 1919-ben íródott csellóverseny. A mű hátterében az első világháború sorozatos veszteségeinek borongós képe áll. A bemutató után néhány héttel meghalt Alice, a felesége, és mintha egy utolsó találkozás lenne ez a darab. Elgar többé nem volt képes teljes értékű darabot komponálni és befejezni, holott még 15 évig élt. A szívbe markoló dallamvilág, a befejező coda előtt még egyszer visszatérő, mélyen megindító kezdőtéma a fájdalom vissza-visszatérését, el nem múló „örökséget” sejtet. Az 1919-es londoni, kevésbé sikeres ősbemutató után 40 évvel, John Barbirolli vezényletével – aki csellistaként  játszott a zenekarban a bemutatón – hangzott el az a legendás előadás, melyen Jacqueline du Pré szólózott, és széles körben tette elismertté Elgar négy tételes versenyművét.